A gázpedál nemzedéke vagyunk
Ha az autó szó terítékre kerül, kevesen gondolnak arra, hogy egy különleges nemzedékhez tartozunk.
Mi még élvezhetjük az autóvezetés élményét, a slusszkulcs elfordításával beinduló motor doromboló hangját, a kezünk alatt a szervóval könnyített, engedelmesen perdülő kormánykerék mozgását, a gázpedál lenyomásával nekiiramodó autó lendületét.
Előttünk is élt még egy-két nemzedék, akik valamilyen kezdetleges járművel rótták a döcögős utakat, ősöreg Renault-t, Mercedest pöfögtetve a XX. század elején, majd a népautók ideje jött el, Fordok, VW-ék, Opelek, Moszkvicsok, Skodák, Trabantok voltak az országutak királyai.
Akik utánunk jönnek, már csak rövid ideig tekergethetik a villanyautóik kormánykerekét, mert az automatika, a számítástechnika átveszi majd a gépjárművek irányítását.
A büszke úrvezető, a kamionos, az autóbusz vezető típusa lassan kihal…
Irigyelni fogják az autózás örömét
30-50 év múlva meglehet, valakik irigykedve fogják olvasni az olyan sorokat, hogy élvezet a hegyek szerpentinjein, az elsuhanó fák között a duruzsoló, fel-felbőgő benzines autómmal kanyarogni, szelni az utat, beszívni a friss, erdei levegőt, meg-meglódulva a motorba fogott lóerőkkel.
Nekik már nem lehet ilyen élményük. Fő a biztonság, az emberi hibák kiküszöbölése, a balesetmentes közlekedés. Majd gombot nyomkodhatnak, hogy ide jöjjön és oda vigyen az az izé, amit talán már nem is autónak fognak nevezni.
Szeretem az autókat, a motorbiciklit, a lokomotívokat, ha kicsit másképpen is, mint ahogyan a Marinetti féle avantgarde fenegyerekek, a futuristák, például Kassák, bár a gerillamarketinges némi rokonságban áll velük, gondolok itt például az ebben a blogban írt dolgozatomra, melynek címe: Óda egy kukásautóhoz!
Igen, miért is ne lehetne szép egy kukásautó?!
Autó persze rengeteg féle van. Ha pesszimista volnék, akkor mentőautóról és hullaszállító gépkocsikról verném a klaviatúrán a himnuszt, de szerencsére optimista voltam és vagyok, s így inkább a szemétszállító gépjárműnek állítottam emléket.
(Apropos mentőautó. A jövőbeli gép nyilván kiszerelhetetlen GPS-szel lesz felszerelve, hogy miközben az orvos a robotjaival (!) a sérülteket látja el, ne lehessen kilopni azt az autóból. És ez nem pesszimizmus, hanem a reális helyzetkép továbbvitele a jövőbe.)
Az autó birtoklása
Ám könnyen lehet, hogy a jövő generációi nem csak a veszélyes, ámde sokszor élvezetes autóvezetéstől esnek el, hanem magának az autónak a birtoklásától is. Nagyon valószínű, hogy az emberiség nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy mindenki önálló utasszállító eszközzel rendelkezzen. A közösségi izék állnak majd készenlétben, hogy bárkit bárhová elvigyenek, méghozzá a vezetést emberi közbeavatkozás nélkül oldva meg földön-vízen-levegőben.
A tulajdonlás kérdése persze már ma is felvetődik. Magánszemélyek és cégek sora dönt ma is az autóbérlés-autókölcsönzés mellett.
A bérautó mindig napra kész, fel van szerelve az évszaknak megfelelő “öltözettel”, nyári vagy téli gumival, a hőmérséklethez illő szélvédő mosó folyadékkal, olajjal, fagyállóval és biztosítónál biztosítva. Nincs vele gond, csak vezetni kell.
Az autóhoz számtalan szakma és autós szolgáltatás kapcsolódik. Ilyenek például: taxi, uber, teherszállítás, sofőrszolgálat. A jövőben velük vajon mi lesz?
Az én generációm még gondtalanul szentségelhet a nagyvárosok sűrű forgalmában, olykor dugók kellős közepén, mozdulatlanságra kárhoztatva a Balaton felé vezető hetesen – ám de élvezheti is a hajtás örömét!
P.S.
Elolvasásra még ajánlom:
