Mi a webergonómia?
Tulajdonképpen még nem is olvashatnám a Leiszter Attila szerkesztette könyvet, a Webergonómia című válogatást, hiszen előre, a névnapomra kaptam (mert akkor nem lesz majd együtt a család, most pedig együtt volt) és a névnapomig még hátra van néhány nap.
De nem tudok ellenállni, belelapozok, hol itt, hol ott ütve fel a könyvet.
Mi a tudás igazi forrása? A könyv, a szó, a televízió, az internet?
Most például azt olvasom: (a könyvvel ellentétben, ahonnan megszerezhető az átfogó tudás)
„a világháló … passzív üzemmód, bár nem azonos a tévébámulással.”
Eszem ágában sincs néhány mondatból a könyvre vonatkozó megállapítást tenni, de ez a gondolatsor, amely az internetet passzív üzemmódként említi és a televíziót is leszólja, mint a tudás megszerzésére alkalmatlan eszközt, ellenállást szít bennem.
Te mennyit bámulod a tv-t?
A tévébámulás kifejezés persze érthető, amikor honfitársaim java átlag 4-5 órát ül a tv készüléke előtt, s kapcsolgat, mert csupán az idejét akarja elverni a leggyengébb ellenállás irányába fordulva (v.ö. Russel Neuman). De ez nem jelentheti azt, hogy maga a televízió volna alkalmatlan a tudás megszerzésének közvetítésében.
Azzal különben sem érthetek egyet, ha valaki nem összetettségében, hanem az eszközöket egymással szembeállítva vizsgálódik. Vagyis olvasmányainkat, tapasztalatainkat igenis igen hatékonyan egészítheti ki a televízió.
(A Spektrum, a History, a tudomány világának számos más televíziós csatornája igenis hatékonyan képes az ismeretbővítésre. Sőt, egy-egy „játékfilm” ilyen értelmű hatása sem lebecsülhető a korra jellemző gondolatok, eszmék, tárgyak, viselkedések, gazdasági tendenciák stb. élményszerű bemutatásával.)
A kereső és az alkotó ember
A világhálót a passzív keresés terepének tekinteni szintúgy problematikus.
A könyv valamelyik oldalán – Jakob Nielsenre hivatkozva – a blogot is „leszólták” a szerzők, mert nincs a főcsapás irányában, vagyis az információszerzés és a közvetlen árusítás sodrában.
Na, de akkor mit kezdjünk Miller és Shepherd blogfunkcióival, amelyek nagyon is aktív jelenlétet feltételeznek az interneten?! (Pl. érdekérvényesítés, a társadalom kontrollja feletti igény stb.)
Vagyis ha csak a kereső ember oldaláról szemlélődünk, de az aktív, cselekvő, a tartalmakat létrehozó ember oldaláról nem, akkor hamis képet fogunk kapni a cybertérről és az azt alakító (és nem csak fogyasztó) emberről is…
***
Témába vág: