A marketing világa: rágalom és bagatellizálás

Kultúrtörténet, marketing történelem és napjaink valósága

A 2000-es évek elején egyszer volt szerencsém Fojtik János egyetemi tanár izgalmas marketing előadását meghallgatni Pécsett. Számomra kultúrtörténeti érdekességként hatott – de mások is tátották a szájukat rendesen 🙂 – amikor a Rágalomáriát elemezte marketinges megközelítésben.

Előadásában a szereplők árut kínáltak a potenciális ügyfélnek, pozicionáltak, majd korrigálták ezt, marketing tanácsadókra hallgattak vagy nem, marketingeszközöket vetettek be, például a szájpropagandát (magyarán a rosszízű pletykát)…

Kutatási eredmények

Az előadás után e-mailt is váltottam Jánossal, aki felhívta a figyelmem egy friss kutatás eredményre, amelyről itt található: A pletyka hatásosabb az igazságnál. (A tanulmány komoly felütéssel kezd:

“Az emberek még akkor is elhiszik pletykát, ha bizonyíték birtokában vannak az ellenkezőjéről – derül ki egy tanulmányból. “

Erről a tanulmányról nekem mindjárt Pratkanis és Aronson örökbecsű könyve jutott eszembe, A rábeszélőgép, ugyanis ők már korábban is bebizonyították, hogy a negatív kampány, bármennyire is szeretnénk, hogy ne így legyen, sajnos, hatásos.

Az idézett könyv 66. oldalán (talán nem véletlen ez a 66-os szám 🙂 ) leírják, hogy:

“… a jelölt nevének puszta kapcsolatba hozása negatív szervezetekkel vagy cselekményekkel – sőt ennek tagadása is! – rontotta a jelöltek megítélését…”

Kontra: az anti-rágalom és a bagatellizált előfelvetés

Tehát láthatjuk, a kutatók már vizsgálták, hogy milyen hatása van a negatív szervezetekhez való kapcsolásnak, de ennek ellenkezőjét, tudtommal legalábbis, még nem. Pedig látunk erre is példát!
A párbeszéd, amely elérhető a YouTube-on, több érdekességet is magában rejt.

– Lesz még olyan intézkedésre szükség mint amilyen a KATA visszaszorítása volt? – kérdezte a 444 riportere Parragh Lászlót a 2022 évi, a jobboldali elitnek szervezett kötcsei találkozón.
– Egész biztos. Mi most azt nézzük, melyik szerkezetét érinti a gazdaságnak a válság leginkább…
– Nevezhetők megszorításoknak?
– Nem, ezt én nem mondanám. Hozzáigazítás a valósághoz.

Aki nem tudja, hogy a kérdezett Parragh László a kereskedelmi- és iparkamara vezetője, azt gondolná, hogy egy miniszterrel zajlik a beszélgetés. Legalábbis olyasvalakivel, aki döntéshozói szerepben tündököl: vizsgál, intézkedést hoz, miképpen a KATA esetében is tette.
Vagyis felemeli önmagát a saját szerepéből a legmagasabbra. Szót nem hallunk a vállalkozók érdekvédelméről, az érdeksérelmek felsorolásáról, megszüntetésükért teendő lépésekről. A férfiú az ilyen alantas dolgok fölött áll, szereptévesztésben szenved.

Ebből a szerepéből máris előfelvetést tesz, újabb intézkedések részese lesz, többes számban beszél (“azt nézzük”), mint aki részese a hatalomnak.
És bagatellizál: nem megszorítások lesznek, hanem a valósághoz igazítják a gazdasági szabályokat.
Egy régi jelmondat jut eszembe erről a fickóról: hűség a párthoz, hűség a kormányhoz!
És a vállalkozók százezreivel mi lesz?


Témánkba vág: vállalkozók, marketing, tudás

KATA avagy rongyos ötezer kiborít

Szolgáltatás, marketing, insight

A Doctus és a korszerű műveltség

Webergonómia, tv, blog és a tudás

Mi a webergonómia?

Tulajdonképpen még nem is olvashatnám a Leiszter Attila szerkesztette könyvet, a Webergonómia című válogatást, hiszen előre, a névnapomra kaptam (mert akkor nem lesz majd együtt a család, most pedig együtt volt) és a névnapomig még hátra van néhány nap.
De nem tudok ellenállni, belelapozok, hol itt, hol ott ütve fel a könyvet.

Mi a tudás igazi forrása? A könyv, a szó, a televízió, az internet?

Most például azt olvasom: (a könyvvel ellentétben, ahonnan megszerezhető az átfogó tudás)

“a világháló … passzív üzemmód, bár nem azonos a tévébámulással.”

Eszem ágában sincs néhány mondatból a könyvre vonatkozó megállapítást tenni, de ez a gondolatsor, amely az internetet passzív üzemmódként említi és a televíziót is leszólja, mint a tudás megszerzésére alkalmatlan eszközt, ellenállást szít bennem.

Te mennyit bámulod a tv-t?

A tévébámulás kifejezés persze érthető, amikor honfitársaim java átlag 4-5 órát ül a tv készüléke előtt, s kapcsolgat, mert csupán az idejét akarja elverni a leggyengébb ellenállás irányába fordulva (v.ö. Russel Neuman). De ez nem jelentheti azt, hogy maga a televízió volna alkalmatlan a tudás megszerzésének közvetítésében.
Azzal különben sem érthetek egyet, ha valaki nem összetettségében, hanem az eszközöket egymással szembeállítva vizsgálódik. Vagyis olvasmányainkat, tapasztalatainkat igenis igen hatékonyan egészítheti ki a televízió.

(A Spektrum, a History, a tudomány világának számos más televíziós csatornája igenis hatékonyan képes az ismeretbővítésre. Sőt, egy-egy “játékfilm” ilyen értelmű hatása sem lebecsülhető a korra jellemző gondolatok, eszmék, tárgyak, viselkedések, gazdasági tendenciák stb. élményszerű bemutatásával.)

A kereső és az alkotó ember

A világhálót a passzív keresés terepének tekinteni szintúgy problematikus.
A könyv valamelyik oldalán – Jakob Nielsenre hivatkozva – a blogot is “leszólták” a szerzők, mert nincs a főcsapás irányában, vagyis az információszerzés és a közvetlen árusítás sodrában.
Na, de akkor mit kezdjünk Miller és Shepherd blogfunkcióival, amelyek nagyon is aktív jelenlétet feltételeznek az interneten?! (Pl. érdekérvényesítés, a társadalom kontrollja feletti igény stb.)

Vagyis ha csak a kereső ember oldaláról szemlélődünk, de az aktív, cselekvő, a tartalmakat létrehozó ember oldaláról nem, akkor hamis képet fogunk kapni a cybertérről és az azt alakító (és nem csak fogyasztó) emberről is…
***
Témába vág: