Művelt emberek, jó teljesítmények, kiváló cégek
A mesterséges intelligencia (AI/MI) máris átszövi egyes szakmák és egyes emberek életét. E sorok írója online marketing munkája során, tényanyagok gyűjtésére, azok szöveggé formálására napi szinten használja a ChatGPT-t és a BingAI-t.
Nagyapaként – ezeken túl – meseírás közben a Microsoft Image Creatort is igénybe veszem.
Íme egy általam kért, mesterséges intelligenciától kért kép arról, az én hős unokám, Domi kapitány, miként űzi el a sárkányt!
Minden autós számára kellemetlen élmény, amikor a műszerfalon váratlanul megjelenik egy hibakód. Ilyenkor máris a sűrű programunk jut eszünkbe, majd a pénztárcánk – mert ezt a kirándulást az autószervizbe kiadás nélkül nem úszhatjuk meg.
Valamirevaló autószerviz rendelkezik hibakód olvasóval, amellyel bemérheti pontosan a hibajelzés okát és javítás után a hibajelzést ki is tudja iktatni.
De milyen hibát jelentenek a hibakódok? Két népszerű márka esetében ennek néztünk utána.
A hibakódok Fordoknál változóak lehetnek a modelltől, az évjárattól és az autó típusától függően. Azonban néhány gyakori hibakód Ford autóknál az alábbiak lehet:
Ezek a hibakódok csak néhány példa a sok lehetséges hibakód közül, és fontos megjegyezni, hogy a hibakódokat mindig meg kell diagnosztizálni és javítani kell őket a további problémák elkerülése érdekében.
Az Opel autóknál is a hibakódok változhatnak a modellek, az évjáratok és az alkalmazott motorok típusától függően. Azonban néhány általánosan előforduló hibakód ilyen lehet:
Néhány példa a leggyakoribb hibakódokra, és az egyes hibakódok mögött több potenciális ok is lehet. Ha a járművén hibakódot észlel, ajánlott azonnal felkeresni egy megbízható autószervizt, hogy az okot megfelelően diagnosztizálhassák.
Az autózás, autószervizelés témájához javaslom elolvasásra:
Opel Mokka hibakód – vár a Pannon Hunter szerviz
A 2000-es évek elején egyszer volt szerencsém Fojtik János egyetemi tanár izgalmas marketing előadását meghallgatni Pécsett. Számomra kultúrtörténeti érdekességként hatott – de mások is tátották a szájukat rendesen 🙂 – amikor a Rágalomáriát elemezte marketinges megközelítésben.
Előadásában a szereplők árut kínáltak a potenciális ügyfélnek, pozicionáltak, majd korrigálták ezt, marketing tanácsadókra hallgattak vagy nem, marketingeszközöket vetettek be, például a szájpropagandát (magyarán a rosszízű pletykát)…
Az előadás után e-mailt is váltottam Jánossal, aki felhívta a figyelmem egy friss kutatás eredményre, amelyről itt található: A pletyka hatásosabb az igazságnál. (A tanulmány komoly felütéssel kezd:
„Az emberek még akkor is elhiszik pletykát, ha bizonyíték birtokában vannak az ellenkezőjéről – derül ki egy tanulmányból. „
Erről a tanulmányról nekem mindjárt Pratkanis és Aronson örökbecsű könyve jutott eszembe, A rábeszélőgép, ugyanis ők már korábban is bebizonyították, hogy a negatív kampány, bármennyire is szeretnénk, hogy ne így legyen, sajnos, hatásos.
Az idézett könyv 66. oldalán (talán nem véletlen ez a 66-os szám 🙂 ) leírják, hogy:
“… a jelölt nevének puszta kapcsolatba hozása negatív szervezetekkel vagy cselekményekkel – sőt ennek tagadása is! – rontotta a jelöltek megítélését…”
Tehát láthatjuk, a kutatók már vizsgálták, hogy milyen hatása van a negatív szervezetekhez való kapcsolásnak, de ennek ellenkezőjét, tudtommal legalábbis, még nem. Pedig látunk erre is példát!
A párbeszéd, amely elérhető a YouTube-on, több érdekességet is magában rejt.
– Lesz még olyan intézkedésre szükség mint amilyen a KATA visszaszorítása volt? – kérdezte a 444 riportere Parragh Lászlót a 2022 évi, a jobboldali elitnek szervezett kötcsei találkozón.
– Egész biztos. Mi most azt nézzük, melyik szerkezetét érinti a gazdaságnak a válság leginkább…
– Nevezhetők megszorításoknak?
– Nem, ezt én nem mondanám. Hozzáigazítás a valósághoz.
Aki nem tudja, hogy a kérdezett Parragh László a kereskedelmi- és iparkamara vezetője, azt gondolná, hogy egy miniszterrel zajlik a beszélgetés. Legalábbis olyasvalakivel, aki döntéshozói szerepben tündököl: vizsgál, intézkedést hoz, miképpen a KATA esetében is tette.
Vagyis felemeli önmagát a saját szerepéből a legmagasabbra. Szót nem hallunk a vállalkozók érdekvédelméről, az érdeksérelmek felsorolásáról, megszüntetésükért teendő lépésekről. A férfiú az ilyen alantas dolgok fölött áll, szereptévesztésben szenved.
Ebből a szerepéből máris előfelvetést tesz, újabb intézkedések részese lesz, többes számban beszél („azt nézzük”), mint aki részese a hatalomnak.
És bagatellizál: nem megszorítások lesznek, hanem a valósághoz igazítják a gazdasági szabályokat.
Egy régi jelmondat jut eszembe erről a fickóról: hűség a párthoz, hűség a kormányhoz!
És a vállalkozók százezreivel mi lesz?
KATA avagy rongyos ötezer kiborít
Tulajdonképpen még nem is olvashatnám a Leiszter Attila szerkesztette könyvet, a Webergonómia című válogatást, hiszen előre, a névnapomra kaptam (mert akkor nem lesz majd együtt a család, most pedig együtt volt) és a névnapomig még hátra van néhány nap.
De nem tudok ellenállni, belelapozok, hol itt, hol ott ütve fel a könyvet.
Most például azt olvasom: (a könyvvel ellentétben, ahonnan megszerezhető az átfogó tudás)
„a világháló … passzív üzemmód, bár nem azonos a tévébámulással.”
Eszem ágában sincs néhány mondatból a könyvre vonatkozó megállapítást tenni, de ez a gondolatsor, amely az internetet passzív üzemmódként említi és a televíziót is leszólja, mint a tudás megszerzésére alkalmatlan eszközt, ellenállást szít bennem.
A tévébámulás kifejezés persze érthető, amikor honfitársaim java átlag 4-5 órát ül a tv készüléke előtt, s kapcsolgat, mert csupán az idejét akarja elverni a leggyengébb ellenállás irányába fordulva (v.ö. Russel Neuman). De ez nem jelentheti azt, hogy maga a televízió volna alkalmatlan a tudás megszerzésének közvetítésében.
Azzal különben sem érthetek egyet, ha valaki nem összetettségében, hanem az eszközöket egymással szembeállítva vizsgálódik. Vagyis olvasmányainkat, tapasztalatainkat igenis igen hatékonyan egészítheti ki a televízió.
(A Spektrum, a History, a tudomány világának számos más televíziós csatornája igenis hatékonyan képes az ismeretbővítésre. Sőt, egy-egy „játékfilm” ilyen értelmű hatása sem lebecsülhető a korra jellemző gondolatok, eszmék, tárgyak, viselkedések, gazdasági tendenciák stb. élményszerű bemutatásával.)
A világhálót a passzív keresés terepének tekinteni szintúgy problematikus.
A könyv valamelyik oldalán – Jakob Nielsenre hivatkozva – a blogot is „leszólták” a szerzők, mert nincs a főcsapás irányában, vagyis az információszerzés és a közvetlen árusítás sodrában.
Na, de akkor mit kezdjünk Miller és Shepherd blogfunkcióival, amelyek nagyon is aktív jelenlétet feltételeznek az interneten?! (Pl. érdekérvényesítés, a társadalom kontrollja feletti igény stb.)
Vagyis ha csak a kereső ember oldaláról szemlélődünk, de az aktív, cselekvő, a tartalmakat létrehozó ember oldaláról nem, akkor hamis képet fogunk kapni a cybertérről és az azt alakító (és nem csak fogyasztó) emberről is…
***
Témába vág: