Kínai szomszéd – a szomszédolás gyönyöreiből

Szomszéd a másfelesből

A csőtörést, a dugulást, az egyéb vizes problémákat a mi tízemeletesünk földszintjén egy csöpögő, esetleg ömlő hely jelzi a postaládák előtti placc plafonján. Az imént jövünk haza az asszonnyal, s mit tesz isten, a leveles felé mentünkben tócsába lépünk.
Nabasszus, a múltkor is a mellettünk, a szintünkön lévő kis másfelesben volt a dugulás, biztos megint onnan iramlik valami a probléma-jelző csatornába. Mi a fenét csinálhat a kínai szomszéd?

– Szólj be nekik, nézzék meg a csapokat! – mondja az asszony, s a parancs kiadása után, amíg én kopogok, máris elnyeli az ajtónk.
A második kopogásomra valami halvány nesz sündörög ki a szomszéd lakásból, amit most újítottak fel a “befektetési szándékkal” vásárló tulajdonosok, s mi csak annyit tudunk, hogy máris kiadták. Hogy kinek-minek, nem tudom.
Újra kopogok.
Kapirgálás az ajtón – fogadni mernék, álmos egyetemista lesz, még nincs abban az állapotban, hogy a kulccsal a kulcslyukba találjon, vagy nő van nála, s azt gondolja, a tulaj jött és időt hagy a csajnak a felöltözésre.

A szomszédnak ázsiai arca van és nem tud magyarul

Ám nincs alkalmam a további lehetőségek végiggondolására, mert nyílik az ajtó, s mögötte feltűnik egy ázsiai srác arca, kínaira tippelek, bár nem vagyok egy neves Ázsia szakértő.
– Hello! – mondom, mire ő ugyanígy.
–  A szomszéd vagyok – bökök az ajtónk felé.
– Áááá – feleli a srác, jól megbámulva az ajtónk, majd kérdőn rám emeli a tekintetét.
Ebből én arra a következtetésre jutok, hogy az új szomszéd nem ért magyarul. Ha értene, már valami olyasmit magyarázna, hogy két jó szomszédnál nincs is jobb, igyunk egy kis rizspálinkát vagy valami. De ezt az áááá-t kapom a kínaiak nemzeti itala helyett.

Én sem tudok kínaiul – vagyis mandarin nyelven

De még ennél is nagyobb a baj, mert se a kínai, se az angol szókincsem nem teszi lehetővé, hogy most szépen elmagyarázzam, valami gond van a vízzel, mert nálunk akkor csöpög odalent, ha dugulás vagy csőtörés vagy csapcsöpögés van, ezért jó volna, ha megnézné a csapokat, és feltúrná a fürdőszobát meg a WC-t is, víz után kutatva, mint hajdan a magyar mérnökök Mongóliában. Egyszerűsítenem kell, egyszerűsítenem. Tehát így fordulok hozzá:
– Water pötty, pötty!

A kínai emberen látom, átsuhan az ábrázatán valami halvány kétely, amely a szomszéd értelmi képességére vonatkozik, amikor a lakást kivette nem mondták neki, hogy a helyiek  gyógykezeltjei is itt kapnak szállást, közvetlenül mellette, talán most ő is kívánja már a rizspálinkát, kétszeres adagban, eltérve a szokásos mennyiségtől. Aztán mentő ötlete támad:
– Money? – néz az arcomba, s nyilván azt gondolja, hogy vízdíjat szedek, meg esetleg a pötty-pötty árát.
– Áááá – felelem mosolyogva, a tőle tanult elnyújtott formulával, mert azért én könnyen tanulom ám a kínait.
Aztán ráeresztek még egy hello-t, intek is barátságosan, hiszen ki tudja, meddig leszünk szomszédok. A vízvezetékkel meg törődjön inkább a közös képviselő…

*****
Még a témában:

A villanyszerelő Csurkát idézte

Lenin botja avagy a horgászbüfé egy centrális hely

Horgász a botjával - de nem ez a Lenin botja :-)
Horgász a botjával – de nem ez a Lenin botja 🙂

Mindig csak a marketing

Borzasztó dolog ám, ha az ember folyton-folyvást marketingben gondolkozik, az élet minden pillanatában reklámon töri a fejét és online marketing kategóriákba gyömöszöli a valóságot!
Tegnap például az abaligeti tónál mutattam a halak urának – na jó, legyen tógazda az elnevezése – a régi Silstar botomat, jelezvén, szeretném eladni, mert nekem ez már súlyos teher horgászat közben, elvégre nem Toldi Miklósnak hívnak.

– Négy méter hosszú – húztam ki a teleszkópos szerkezetet, ennek van ám ereje, elbír akármekkora dobósúlyt is!
– Az a baj – lökte felém a szót a halak ura, hogy ilyen bottal én még nem láttam itt senkit se horgászni, de szerintem egész Baranyában nem lesz olyan tó, amely körül valaki ilyesmivel hadonászna!

A horgász közösség bölcsessége lassan utat tör

Körös-körül, a tó büféjének habzó italát szürcsölő sporttársak lelkesen bólogattak szavai hallatán.
– Igaz, régi bot ez, na, de mennyit lehetne kérni érte!? – kérdeztem. Ötezret?
– Nincs ember, aki ennyiért megvenné – ingatta a fejét a tó birtokosa.
– Legyen három? – vittem lejjebb az árat a feltételezett kereslet irányába. (Elvégre a ROI meghatározó tényező kell, hogy legyen, éljen a gazdaságosság!)
– Talán annyi! – hirdette a felelet.

A tó népe lelkesen bólogatott, a horgásztó vízét selymes szelecske borzolta fel, a vadkacsák felénk fordították úszásuk irányát és a békák is egyetértően rábrekegtek az árra.

És ekkor beindult bennem a marketinges 🙂
– Na, jó, akkor legyen kettőezer kilencszáz és nevezzük Lenin botjának!

Lesz-e ez a készség Lenin botja?

Ekkor megremegtek a sört tartó kezek, a tekintetek szúrósan rám szegeződtek, majd mélyen elgondolkoztak a sporttársak a hallottakon.
– Nevezzük inkább Kádár botjának! – javasolta valaki.
Gondolatnyi szünet után arra jutottam – és ezt a véleményemet meg is osztottam a keresztszülőkké előlépett horgász barátaimmal, akik most a spontán brainstorming keretében a közösségi marketing szereplőivé váltak -, hogy Kádár János jelenleg még eléggé megosztó személyiség, nem illene az ilyesmi az én botomhoz. Ugyanis az élő politika csökkentené az eladhatóságát!

– Maradjunk Leninnél, meg annál a szövegnél, hogy a Genfi-tó partján ezzel horgászott! – javasoltam.
És a többség bólintott!
***
Horgászat témában ajánlom még:

És egy kis marketing:

A bizalomépítés módszerei egy fordítóiroda példáján

Lámpafényes bejegyzés – és lőn világosság

Fénylő kalapok a Fénymánia lámpa boltban
Fénylő kalapok a Fénymánia lámpa boltban – és lőn világosság

Legyen világosság!

Mivel is kezdhetnénk az új évet, mint a fényesség kívánásával. Legyen világosság! 🙂
És persze nem csak a társadalmi életben, nem csak a szellem napvilága értelemben, hanem – hogy úgy mondjam – 220 Volt-os, lámpafényes értelemben is.
Vagyis legyen rendesen lámpa kínálat, asztali, beltéri, kültéri meg mindenféle fajta. Sőt, csillár is legyen, sokágú meg ventilátoros is – vagyis legyen választék, ahogyan az illik!
De ez a kívánságunk máris teljesülni látszik!

Fénymánia Lámpa és Csillár bolt

Elég egy pillantást vetnünk a budapesti Fénymánia Lámpa és Csillár szaküzlet kínálatára, s máris eltáthatjuk a szánkat, stílszerűbben szólva kerekre nyithatjuk a fényárban a szemünket – mert akkora választékkal találkozhatunk! Ráadásul ez kétéltű üzlet!

Kétéltű üzlet: bolt és webáruház

Vagyis online webáruházként és offline elérhető boltként – pontosabban áruházként – is elérhető.
A webshop azért is különleges, mert nem csak funkciónként, hanem stílusonként is felbontották a kínálatot, s így többféleképpen keresgélhetünk a lámpák, csillárok hihetetlen mennyiségű kínálata között.
Hogy miért hivatkozom annyit a széles választékra? Ha megnézi, látni fogja: csak mennyezeti lámpából 937 félét kínálnak!

Honlap, amely él a táguló lehetőségekkel

Kalapot emelek a lámpa árus előtt!
Hja, a régi szép idők, amikor mondjuk az ülőgarnitúrák vagy a lámpák, csillárok eladásához elegendő volt egyetlen honlap jó működtetése!
Na, de azok az idők már eltűntek a web sötét homályában, s napjainkban az egyetlen honlap nem elegendő. Ez persze nem úgy értendő, hogy ugyanarra a tartalomra, ugyanannak a tulajdonosnak honlapok tömegére volna szüksége.

Online világosság

Twitter, Google Cégem, Facebook, Tumblr fiókok, blog, YouTube csatorna és estig sorolhatnám, ahol meg kell vagy meg kellene jeleníteni az eredményes marketing érdekében a portékát, hogy aki olyasmit keres, amit mi kínálunk, az a saját kedvenc színterén rátaláljon!

A budapesti Fénymánia lámpa-csillár bolt követi az idők szavát, pontosabban az idők dizájnját, és a honlapján túl a Facebookon is rendszeresen ötlettel teli áruféleségeket mutat be, mint a fenti kalapos lámpa-csillár kompozíció.

Az ilyen ötletes képek közzététele külön gyűjtő munkát feltételez, hiszen nem találhatunk ilyesmit minden webáruház sarkon. De csakis így lehet folyamatosan fenntartani a potenciális vásárlók érdeklődését az üzlet és annak termékei, a kültéri és beltéri lámpák, a csillárok, az égők iránt.
A Fénymánia gazdag kínálatot rejtő – mit rejtő, nagyon is mutató – honlapját itt találjuk:
> Lámpa, csillár

A bizalomépítés módszerei egy fordítóiroda példáján

Fordítás nyelvekre

Az Alfa-Glossza Fordítóiroda a bizalmunkba férkőzik

A gyakorlatban számtalan példát találunk szolgáltatók bizalomerősítő marketing eljárásaira. Ezek egy része meglehetősen átverés illatú, valóságos tartalmat nélkülöző, üres beszéd. Az élünk-halunk ügyfeleinkért kijelentések, a meglepően masszív hitvallások sokszor nem ellenőrizhetőek és nem is megvalósulóak a gyakorlatban. Példánk, egy jó nevű fordítóiroda esetében ez másképpen van!

Viszont nagyon is léteznek olyan megoldások amelyek ellenőrizhetővé teszik a leírt szavak valódiságát.
Ilyen teszem azt az, amikor a gyártó cég, az elárusító hely, a szolgáltató kiteszi magát a térképre, azaz Vállalkozás profilt nyit a weben. Ezzel lehetőséget ad az ügyfeleinek, hogy nyilvánosa értékeljék a működését, akár csupán csillagok kiosztásával, akár szövegesen is.
Ez máris bizalomerősítő tényező, pláne, ha a csillagos értékelések átlaga 4 és 5 közé esik, s a szövegekben legfeljebb elvétve akad elmarasztalás.
Az Alfa -Glossza Fordítóiroda rendelkezik ilyen webes eszközzel:

Kép a Google keresőjéből: az Alfa-Glossza fordítóiroda véleménnyel
Kép a Google keresőjéből: az Alfa-Glossza egyetlen negatív véleménnyel

Más eszközök a bizalom megszerzéséhez

A példa fordítóiroda honpja címoldalának felső részén, magyarán az elején ott egy kép, amely 100% garanciát, sőt pénzfisszafizetést deklarál a potenciális ügyfél számára. Kétségtelenül bizalomerősítő tényező, anyagi biztonságot sugall.

A szöveg közvetlen stílusa, a tegeződés használata egyfajta bensőséges viszonyt alakít ki. Anélkül, hogy a stíl slendriánságba, intimpistáskodásba csapna, igyekszik a kor fiatalos, lazább nyelvezetén és szellemesen megszólalni.
Lásd például ezt a megnyilatkozást:

Sürgős fordítást is vállalunk, tegnapra – vagyis megtaláltad az ideális online fordítóirodát.”

Ez a fajta nyelvi megformáltság mintegy látens módon üzeni: mi olyanok vagyunk mint te, megbízhatsz a munkánkban, a gyorsaságunkban és ígéreteink betartásában. Bevonás, azonosulás felső fokon.

Középkategóriás ár, felsőkategóriás szolgáltatás

Az Alfa-Glossza a mai kor gyermeke, online fordítóiroda. A korszerűség, az internetes elérhetőség a rendeléstől mindenfajta kommunikációig a fiatalabb korosztály számára megnyerő.
Fontos szempont ez az iroda részéről, hiszen látjuk, szolgáltatásaik egy része kifejezetten a fital korosztályokat célozza. Például a bizonyítvány fordítás, a külföldi tanuláshoz, munkavállaláshoz szükséges dokumentumok hiteles fordítása.

A vállalkozások számára nyilván nem közömbös, hogy az Alfa-Glossza kis- és középvállalati fordítóirodának pozicionálja magát. Vagyis nekik alapították, számukra lesz előnyös, olyanok ezek a fordító fiúk-lányok, mint mi, ők is egy kisvállalkozás. Az árakat is ehhez mérték („Nem olcsón kínálunk silány fordításokat. Mi középkategóriás áron kínálunk felsőkategóriás fordításokat!)

De a gyors kiszolgálást is, a partner megbecsülését is joggal feltételezhetjük róluk.


Az Alfa-Glosszáról és más kitűnő szolgáltatásokról:

Az Alfa-Glossza Fordítóiroda és a marketing

Szakmákon túli tudás: duguláselhárítás és pszichológia

Rádió – amikor még mikrofon volt a kezemben

Régi rádió
Amikor még rendesen szólt a rádió

“Mintha egy ellenvilágból hallottam volna híreket, ahol minden jó és szép, egy megvalósult Örkény novellát, midőn a magyarni a világ nyelvében valami jót jelent.” – írja Balogh Robert mai facebook bejegyzésében.
És ezzel beindította bennem az emlékezést. Arról az időről, amikor még szólt rendesen a rádió.
A magyar rádiózás tele van egészen meglepő fordulatokkal, s nem is tudom, örüljek-e vagy bosszankodjam azon, hogy itt a végeken sikerült átélnem – bár mellékszereplőként – néhány pillanatát.

Felfedeztek rádiós jegyzetíróként

A nyolcvanas évek végén A Carden jelenség címmel  írtam egy jegyzetet, amit megmutattam egykori főiskolás osztálytársamnak, Kovács Attilának, aki zenei szerkesztőként adta a ritmust az akkori Pécsi Rádióban. Attila magához vette a géppel írt papírt és odaadta Balogh Zolinak, aki a stúdió főszerkesztő helyettese volt. Ő elolvasta és behívott a rádióba, mondjam már bele a mikrofonba, amit írtam – s ezzel, mint jegyzetíró, fel lettem fedezve a magyar rádiózás, vagyis a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiója számára 🙂

Szól a rádió

Írtam és mondtam a magamét, bemerészkedtem más rádiós műfajokba is, két év alatt mintegy hetvenszer hallhatták a Pécsi Rádió hallgatói a felkonfokban, hogy “jegyzetírónk következik”, vagy “hallgassák meg külső munkatársunk riportját”.
Akkortájt a Dunántúli Naplóban és másutt is jelentek meg írásaim.

Egyszer többek összefogásával, a hajléktalanokat segítendő, a rádiós jegyzeteimből és különféle lapokban megjelent rövidebb társadalmi-politikai tartalmú írásaimból a hajléktalanok akkori szervezete kiadott egy kis füzetet.
A füzetecske a Rendszerváltás jegyzetekben címet viselte, a hátlapján az állt, hogy 29 ,- Ft; A kiadvány megvásárlásával a Pécs-Baranyai Munkanélküliek Érdekvédelmi Egyesületét támogatja. Majd még apró betűkkel: Molnár és Társa Kapospula.

Nem mindenkinek tetszett a média tartalom

A Dunántúli Napló 1991 kora nyarán hírt is adott a kiadványról, megemlítve, hogy abban főként a Pécsi Rádióban elhangzott jegyzeteim kaptak helyet, ahol külső munkatársként koptatom a mikrofont.

Legnagyobb meglepetésemre néhány nap múlva a Pécsi Rádió, ugyancsak a Dunántúli Naplóban helyreigazítást tetetett közzé, közölve az akkor még százezres olvasótáborral, hogy Bognár László nem külső munkatársa a Pécsi Rádiónak!

Magyarán a rádió elhatárolódott saját magától.

Örkénynek nyilván arcizma sem rezdült volna, nekem viszont rezdült.

Az MR után lett másik

Próbáltam utána járni a dolognak, a rádió főszerkesztője nem fogadott, így Pauska Zsolthoz fordultam, aki akkor a MÚOSZ helyi szervezetének valamilyen tisztségviselője volt.
Zsolt igyekezett becsülettel tájékozódni, összehozott egy beszélgetést a Pécsi Rádió főszerkesztőjével.
A nagyszerű férfiú olyan alkut ajánlott, hogy néhány hétig ne menjek a rádióba, de aztán visszamehetek, ha nem ragaszkodom a balhéhoz, mert ő nem járatja le a rádiót azzal, hogy a Dunántúli Naplóban helyreigazíttatja a helyreigazítást.
Ezt az alkut én nem fogadtam el, így ért véget a kapcsolatom a Magyar Rádióval.


Még egy rádiós emlék:

Dráva Rádió: vissza a városba!

Más személyes élményeimből:

Bognár László

Századelő, logarléc – mikor lesz a csodák éve?

Logarléc
Logarléc: a jövőt nem mutatta jól

Elszámolunk vagy leszámolunk a logarléc tudással

Karl Erik Rosengren Kommunikáció c. könyvét olvasom, meg-megállva, nyikorgó gondolatokkal haladnék vele a padlásra – de meglehet, már későn.
Itt van teszem azt az a megjegyzése, mely szerint milyen nagyszerű találmányok segítették elő a tizenkilencedik században az emberi kommunikáció fejlődését. Megemlíti a számológépet is, amelynek versenytársai is akadtak, a ma már korszerűtlennek számító logarléc és az abakusz is.

Logarléc, abakusz az emlékeinkben

Itt azonnal megálltam, rohantam a asszony szoknyájához, hogy neked is volt logarléced annak idején? Mert nekem nagyon szép, mondhatnám mérnöki drágaságú logarlécet vett az anyám, hogy nagy ember lehessek, ne olyan sanyarú sorsú, mint amilyen…

– Golyós számológépem is volt – felelte az asszony, de nem is emlékeztem már rá, hogy abakusznak hívták.
– Most, hogy mondod, elsőben, vagy még az óvodában nekem is volt, görbe ívben lehetett a golyókat tologatni! – merengtem vele tovább…

Csodák éve: 2000

Nekünk, gyerekkorunkban volt “csodák éve” is! Senki nem nevezte így, csak ha hivatkozott valaki a jövőre, akkor azt mindenki a kétezredik évhez kötötte, amikorra már az emberiség minden globális problémát megold, megjárja a Holdat-Marsot, világbéke lesz és képtelefon, sőt le lesz rakva a hogyishívjáknak az örök megbonthatatlan micsodája is, talán  alapja, ha jól emlékszem.

Sajnálom is kicsit a mostani ifjú nemzedéket, nekik nincs “csodák éve”, szinte már minden fel van találva előlük, talán csak a rák tartja magát még valahogy – anyámat is az vitte el, éppen kétezerben.


Érinti témánkat:

Bognár László

Őskeresés, személyes történelem

Családi história

Személyes történelem: sírok a mánfai temetőben
A mánfai temetőben

Klára lányom a vállára vette a család történetét, levéltárakban kutakodik, régi anyakönyvekből kaparja ki a múltból azt, ami még nagy nehezen kikaparható.
Persze nem csak egyszemélyes program ez, “riportokra” bírja a hozzátartozóit és kirándulásokat teszünk elhagyatott temetők megdőlt keresztjei alatt, kullancsokat és tapasztalatokat szerezve az idők múlásáról. Ilyen a személyes történelem kutatása.

Akár úgy is mondhatnám: összeköti a korábban elszakadt, elrongyolódott rokoni szálakat nem csak élők és holtak, hanem az élők között is!
Talán ebben van a legnagyobb jelentősége a közös őskutatásnak…

Száraz kórság, nedves kórság

Persze számos érdekesség is előbukkan. Mánfán, az egykori Pécsbudafa nevű községben a temető már nem használt, elvadult parcellájában a feliratok már rég elporladtak a homokköveken, de két-három síron mégiscsak olvasható a felirat.
Így találtunk rá az 1891-ben, 44 éves korában elhunyt egyik ősünk kőkeresztjére, aki uradalmi erdőkerülő volt.
Klári kinyomozta, hogy a halál oka – az orvostudomány akkori állása szerint – száraz kórság volt.

A mánfai temetőben a sír az egyik ősömé
A mánfai temető elhagyott parcellájában dédapám sírja

Ahogy nézegettük a korabeli listát, úgy tapasztaltuk, hogy az emberek vagy mindjárt születésük után, csecsemőként meghaltak, vagy pedig a száraz-, esetleg a nedves kórság vitte őket el. Na jó, néhányan aggkori végelgyengülésben szenderedtek el.

Munka, munka, korai halál

Amúgy, ahogy az egy rendes családnál ildomos is, őseinket a munka, a fájdalom, a bűn és az érdem is jellemezte.
Van, akinek a sírját hiába is keresnénk, az akkori idők szokása szerint valahol a temető árkában kaparták el. Másnak viszont, mint egyetemi tanárnak, szép szertartás hozhatott nyugalmat.

A mindenkori társadalom mindig is tréfás kedvében volt. Nem múlóan ég emlékezetemben annak a rokonnak a sorsa, aki a múlt század elején “kitántorgott” Amerikába, évtizedek munkájával ott módos emberré vált. Majd hazajött, földet vett – valóságos birtokot – és jószágot nevelt.
Aztán az egész hóbelevancot erőnek erejével a közösbe vitték.
Hja, a mezőgazdaság “szocialista átszervezése” így alakult. Igaz, másokat meg az a korszak a hat elemi szintjéről felemelt…

Honnan jöttünk?

A térképen bejárja ujjunk ismert őseink útjait: Felvidék, Erdély, az Alföld laposa, Zala dombjai (közben gyerekkori ízek-illatok: a noa szőlőé, a nagy szemű sült zalai gesztenye ugrándozása a tenyeremben) – és kérdések sora, vajon honnan jöhetett a Kárpátok bércei közé dédnagyanyánk, Tanizer Rozália?

S bár Barguzinig nyilván nem megyünk el, azért Klári vezényletével folytatjuk az őskutatást. Talán így majd még jobban önmagunkra találunk?


Még egy kis (személyes) történelem:

Bognár László

A Don másképpen

Katonasírok. A Don kanyarban a hadsereg fele elveszett.

Katonák és munkaszolgálatosok a Don kanyarban

Olvastam, nem is úgy volt ez az egész doni história, ahogyan tudjuk. A Magyar Tudományos Akadémia egynémely professzora szerint egy jól felszerelt és kitűnően kiképzett magyar hadsereg harcolt a Don kanyarnál, nem is semmisült meg, hősiesen harcoltak a nagyszerű katonák meg a honvédség berkein belül nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő munkaszolgálatosok.

A Don és a pótminiszterelnök

Egyszer évekkel ezelőtt néztem a Hír TV-t, egy ünnepségen az Antall utáni egykori pótminiszterelnök, Boross Péter beszélt, azt mondta, a Donnál elesett bakák nagyszerűen, a kor színvonalán voltak felszerelve.
Majd az akkori – ma szombathelyi képviselő Hende Csaba – hadügyminiszteré lett a szó, aki szerint nem volt szép dolog, hogy a munkaszolgálatosokat megfosztották a haza fegyveres védelmének lehetőségétől!

AZ ÉLETÜKTŐL FOSZTOTTÁK MEG ŐKET MINISZTER ÚR! – ezt már nem a Hír TV mondta, hanem én – pimasz, otromba gyalázat ez az egész!

Ki vezette a magyar hadakat?

Meglehet, mikorra reggel felkelek, a magyar történettudomány és hadtörténelem szerint tulajdonképpen fényes győzelmet arattunk a Donnál, a seregek élén Orbán Viktor állt, akit a Don jegén mindjárt meg is választottak Nagy Magyarország királyának.

Mindez Ungváry Krisztián vitacikkeiről jut eszembe (aki a minap a Mindszentyt dicsőítő tábornak mutatott némi történelmi támpontot) és korábban számtalan írást szentelt a második világháborús magyar részvételnek.
Nincs mire szerénynek lennünk!
Viszont Ungváry igazán sokat tesz egy, a hatalom torzításait kiigazító, valóságos történelem ismeret meghonosításáért. Ez a kiváló munka, amely említésre érdemes. A Doctus és a korszerű műveltség róla (is) szól.

A tudás hatalom, a hatalom tudása viszont torzításra képes.

***

Témánkba vág:

Két karcolat – hogy legyen egy jó helyük

Őskeresés, személyes történelem

A multifokális szemüveggel jó lesz vigyázni

Visszaemlékezés a beszoktató ingyen jegy felhasználására

A pécsi férfi persze legszívesebben néma maradna, mert marketing ismeretei révén ugyan nagyon is érti a nagyérdemű – hosszú távra szóló – becsábításának eme megoldását. Az ingyenjegyest. Ám a nagyérdemű tagjaként meglehetősen visszafogottá teheti a dicsekvést, amelynek keretében lazán tudathatja majd barátaival, akár viselnek multifokális szemüveget, akár nem:

– Este a Kodályban voltunk.
– És milyen volt? – kérdezik majd a barátai, amire ő azt felelheti, hogy kurva kicsi a parkoló, a háromnegyed ház ellenére már nem volt benne hely tíz perccel az előadás megkezdése előtt, és kiemelten hozzáragasztaná: ott köröztünk apukám, mint a vak tyúk szemkeresés közben az udvaron.

Multifokális élvezet

A pécsi férfiú, aki ekként adná tanúbizonyságát a kultúra iránti elkötelezettségének, magáról az előadásról konokul hallgatna. Mert ugyebár az ingyen jegyekből a Rokonnőnek is jutott, aki e jeles alkalomból magára öltötte vadonatúj multifokális szemüvegét, s némi késéssel megérkezett a koncert színhelyére.

A vadonatúj multifokális szemüvegeknek megvan az a szórakoztató tulajdonságuk, hogy tulajdonosukat átvezetik árkon-bokron is akár, persze anélkül, hogy a jólöltözött tulaj ezt kívánná.
Nos, a Rokonnő nem árkot-bokrot járt, hanem egyenesen nekiindult az automatikusan nyíló üvegajtónak, amelyről kiderült, hogy nem nyílik automatikusan, sőt az is kiderült, hogy nem is ajtó – csupán az üveg szó stimmelt az előbbi bonyolult összefüggés-rendszerből.

A Rokonnő nagyot koppant, rajzfilmszerűen hozzátapadt a sima üveghez, a szóban volt multifokális brutálisan arcon nyomta, majd dühösen-görbén elhagyta az orrnyergét és a földre huppant.
A Rokonnőt az orvosi szobába kísérték, jéggel látták el, az ügyeletes orvostanhallgató pedig tanácsolta neki az ügyeletes Négyszázágyas Klinika meglátogatását.

Megszólal a mélyhegedű

Az első mélyhegedű-szólam talán éppen akkor hagyta el a megfeszült húrokat, amelynek hatására hősünk, a pécsi férfiú borzongást érzett, imádójaként a mély hangoknak ezt természetesnek is vehetjük.
– Gyönyörűek a mélyek! – súgta a férfi a mellette ülő asszonynak, aki nem tudott figyelni az előadás első hangjaira, még mindig a Rokonnő késésén borongott, hol a fenébe lehet ez a nő, hol a fenébe lehet?!
Ezekben a pillanatokban a Rokonnő arca, a jeges kezelés ellenére, kékre-zöldre váltott az orvosi szobában, ahol nem taxit kért az ügyeletes intézmény felkeresése céljából, hanem a rokonférfi istápolását követelte finoman, felmutatva jegyét, hogy ennek közvetlen közelében lelhetik hősünket, a pécsi férfit, a rokont.

Klinikai tünetek

A Klinika előtt kemény rokoni szóváltás zajlott le a férfiú és a Rokonnő között:
– Köszönöm, hogy elhoztál, innen már boldogulok!
– Csak nem gondolod, hogy beengedlek egyedül? Akarsz egy monoklit a másik szemed alá is?
Ekkor egy szőke nő loholt el mellettük, sietve fordult be a klinikára.
A férfi felkísérte a Rokonnőt az emeletre. Ahogy beléptek a Szemészeti Osztály feliratú birodalomba, az iménti szőke nő, immár fehér köpenyben, érdeklődve nézett rájuk. A Rokonnő előadta, hogy ő meg a multifokális meg véletlenül nem nyílt a nem is ajtó.
A szőke doktornő elhűlve látta, hogy ez a brutális állat, aki lent még további monoklikkal fenyegette ezt a kedvesen kékülő-zöldülő nőtársát, szóval ez a brutális állat itt vigyorog, játssza az eszét, mint egy rendes ember, mint aki a légynek sem tud ártani.
– Várjanak! – mordult a Rokonnőre és a férfiúra, történetünk szimpatikus hősére, majd belépett a rendelőbe és telefonon kihívta a rendőrséget.


Na még egy kis kultúra, még egy kis Pécs:

Mi a Szervezetpszichológia?

Szervezetpszichológia - munkavállalók

Az ipari-szervezeti pszichológia vagy az I-O pszichológia egy alkalmazott tudomány, amely a szervezeti környezetben dolgozó munkavállalók munkával való elégedettségére, termelékenységére és teljesítményére összpontosít. Ez az interdiszciplináris terület eredetileg foglalkozás pszichológia néven volt ismert Európában, körülbelül 1980-ig.

A pontosabb definíció tehát,

 a szervezetekben zajló emberi viselkedés tudományos vizsgálata, és a pszichológia egy részterülete. Az emberek és a szervezetek közötti kapcsolattal foglalkozik, hogyan befolyásolják a szervezetek az egyéneket, és hogyan érzékelik az egyének munkakörnyezetüket, és hogyan lépnek kapcsolatba vele. 

Mi a feladata egy szervezetpszichológusnak?

A szervezetpszichológusok pszichológiai elveket és technikákat alkalmaznak a foglalkozási viselkedés, a munkakörülmények, a szervezeti felépítés és a felépítés tanulmányozására, valamint a munkahelyi problémák kezelésére.

Miért fontos a szerepe?

A szervezetpszichológia a szervezetekben lévő egyének tanulmányozása. Ez magában foglalja az olyan területek tanulmányozását, mint az alkalmazottak kiválasztása, a képzés, a munkával való elégedettség és a motiváció. A szervezetpszichológia célja, hogy maximalizálja a teljesítményt és a jólétet a szervezetekben, és segítse az embereket a produktívabb munkában. Alapvető célja tehát a szervezetfejlesztés, önfejlesztés alapjaiból kiindulva.

Milyen 5 szerepe van az ipari pszichológiának?

  • toborzás
  • munkavállalók képzése és fejlesztése
  • munkavállalói elégedettség és a munka és a magánélet
  • teljesítménymenedzsment
  • szervezetfejlesztés és menedzsment

Melyek az alapvető kulcsterületei?

Az Ipari Szervezetpszichológia területe toborzással, kiválasztással és elhelyezéssel, képzéssel, teljesítményméréssel, munkahelyi motivációs és jutalmazási rendszerekkel, a munkahelyi munka minőségével, szervezetfejlesztéssel és fogyasztói magatartással foglalkozik.

Legfontosabb céljai,

Az IO-pszichológia két fő célja: (1) megérteni, hogyan viselkednek (és végeznek feladatokat) az emberek a munkakörnyezetükben; hogyan válnak az emberek hatékonyabbá, elégedettebbé és jutalmazottabbá a szervezeten belül, és (2) annak tanulmányozására, hogy a szervezetek hogyan tudják fenntartani és fokozni munkakörülményeik hatékonyságát.