Kiváló munka

Az ellenzék összefog?

Este a pécsi Trafik nevű szórakozóhelyen került sor a Kettős választás – út az Orbán rendszer megdöntéséhez elnevezésű beszélgetésre. A helyi vendéglátó mellett Bokros Lajos (MoMa), Juhász Péter (Együtt) és Majtényi László alkotmányjogász ült a mintegy 50 fős közönség elé.

Az elképzelés lényege aligha ismeretlen a közvélemény előtt. A Fideszt a saját fegyverével, az egyfordulós választással kell leváltani. Az első, rendes, menetrend szerinti választáson az összefogás erejével, minden választókörzetben (Bokros szóhasználatában a szabadságpontokon) egy közös jelöltet állítva kell a demokratikus erőknek győznie. A győzelem után rendbe kell tenni az igazságtalan választási törvényt, normális alkotmányt kell alkotni és új választást kell kiírni.
Mint látható, az elképzelés az összefogáson alapul, ez a dolgok leglényege, az alapfeltétele.

Itt most muszáj egy kis kitérőt tennem, hogy világossá tehessem a mondandóm.

A klasszikus közgazdaságtan mellett, azt nem cáfolva, ámde kiegészítve, létezik egy un. viselkedési közgazdaságtan is.
Ennek érzékletes leírását Dan Ariely, a műfaj legendás alakja a vezetés közbeni mobiltelefonálás példájával illusztrálja. A klasszikus közgazdaságtan feltételezése szerint mindenki logikusan viselkedik, racionális döntéseket hoz. Ha ez így lenne, akkor tudva, hogy a vezetés közbeni telefonálás élet- és balesetveszélyes tevékenység, senki nem hallózna volántekergetés közben. A valóságban viszont azt látjuk, hogy az emberek tömegesen telefonálnak vezetéskor is. A viselkedési közgazdász az ilyesfajta magatartásokat vizsgálja.

Viselkedési politológia

Tegnap este arra döbbentem rá, hogy a viselkedési politológiát is érdemes volna bevezetni a politológia tudományának kiegészítésére.

Tegnap este a pulpituson ülő négy férfiú – a három vendéget teljesítményük alapján nagyra tartom – egymástól részben függetlenül megemlítették, hogy nem Gyurcsány hívei. Ki ízléses távolságtartással, ki gyilkos cinizmussal, ki enyhe gúnnyal a szája sarkában.
A klasszikus politológia alapján azt gondolhatnánk, hogy akik összefogásról beszélnek, mint a győzelem alapfeltételéről, azok az ebben potenciálisan részt vállaló pártokról, csoportosulásokról, személyekről úgy beszélnek, hogy kiemelik az összefogásban betöltendő szerepük értékes és nélkülözhetetlen vonásait.

A viselkedési politológia szemszögéből viszont azt látjuk, hogy az összefogás fontosságát ecsetelő közéleti személyiségek maguk lesznek kirekesztők!

A vendégek bizonyára nem tudják, a vendéglátójuk pedig – zsigeri utálatának engedve – nem hívta fel arra a figyelmet, hogy Pécsett igen aktív a társadalmilag hasznos tevékenységekben a DK (vagyis Gyurcsány pártja). Ételosztások és ruhaneműk gyűjtése és eljuttatása a rászorulókhoz akciók esetén a szervezők és a munkát végzők között mindig ott látjuk önzetlen aktivistáikat. Lehet-e nélkülük itt eredményes ellenzéki összefogás?

***

Témánkba vág:

• Viselkedési marketing
• Politikai marketing: lejáratás, botrány

A szó szeszélyes fegyver

„Mi nem migránsok vagyunk az Egyesült Királyságban…” – közölte Orbán Viktor magyar miniszterelnök a David Cameron brit miniszterelnökkel tartott, minapi budapesti sajtótájékoztatón.
Meghökkentő szó a MI, vagyis a többes szám első személy annak a politikusnak a szájából, aki az egyes szám első személyt, az ÉN-t használja gyakorta még akkor is, ha parlament hatáskörébe tartozó dolog kerül szóba.

A mondat jelentőségét bizonyítja, hogy a média figyelmét is felkeltette, idézik számtalanszor.
Az MTV honlapján például így szerepel:

De kik azok a mi? Milyen csoporthoz tartozik Orbán Viktor, amely csoport ott munkálkodik a ködös Albionban?

Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, jegyezzük meg, hogy a kollektivizmus eme kifejeződése – a többes szám első személy hangsúlyozott szerepeltetése – az avantgarde idején, bő száz évvel ezelőtt dívott. A magyar aktivizmus kiemelkedő alakja, Kassák Lajos például így ír Mesteremberek című, klasszikusnak tekintett versében:

„Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok
és hősök sem vagyunk, kiket vad csinadratta kísért a csatába
s akik most ájultan hevernek a tengerek fenekén, napos hegyeken
és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban.”

Orbán Viktor miniszterelnök nem avantgarde költő, így elvethetjük, hogy valamilyen kassáki hatás kedvéért csusszant volna ki a mi szó a száján.

Királyi többes sem lehet, hiszen már rögzítettük, ő maga nincs jelen Anglia üzemeiben, földjein, brit számítógépek fényes monitorja mögött különféle munkahelyeken, vagy a nagy hírű angol parlamentben gyakornokként.

Mi is az a vakcsoport?

Ebből következően a mi csakis egy, a vakcsoport képzés technikája által létrehozott csoport lehet.
(Ezt a technikát Pratkanis és Aronson a Rábeszélőgép című munkájában fejtette ki részletesen.)
A dolog lényege, hogy léteznek természetes csoportok (iskolai osztály, társadalmi osztály, bélyeggyűjtők, horgászok stb.) és ezeknek a csoportoknak a tagjait kohézió köti össze. A csoporthoz tartozás bizonyos fokig közös értékrendet, összetartozást, védelmet és megértést is jelent.
A velünk egy csoportba tartozókat könyebben győzzük meg az igazunkról.
Politikus számára tehát aranyat ér egy-egy csoport. De ha nincs ilyen természetes képződmény – kedves magyarok -, akkor a szó erejével faraghat is egyet a jól felkészített politikus.

Innen hát ez az Orbán által használt mi. Így, egy csoportban a kint élő, kint dolgozó magyarokkal jobban szót lehet érteni. Ha úgy tetszik, könnyebb lesz a befolyásolásuk.

De a mondat egy másik értelemben is zseniális. A mi ellentéteként megjelink benne a migráns szó, tehát a jó mellett (mi), feltűnik a rossz (migránsok).
A migránsok besorolását már jól kialakította a közvélemény fejében az Orbán-rezsim, a plakát kampány, a nemzetinek mondott konzultáció utálatos páriát varázsolt a menekültek teljes tömegéből.

Zseniális mondat – fogalmaztam az imént. De ami zseniális az nem feltétlenül erkölcsös is, sőt lehet akár elfogadhatatlan is egyben.

***

Még több ismeret a vakcsoportról:

• Ókori gerillamarketing
• Szobrot a bizottságnak
• Önmegsemmisítő politikai marketing