Visszaemlékezés a beszoktató ingyen jegy felhasználására
A pécsi férfi persze legszívesebben néma maradna, mert marketing ismeretei révén ugyan nagyon is érti a nagyérdemű – hosszú távra szóló – becsábításának eme megoldását. Az ingyenjegyest. Ám a nagyérdemű tagjaként meglehetősen visszafogottá teheti a dicsekvést, amelynek keretében lazán tudathatja majd barátaival, akár viselnek multifokális szemüveget, akár nem:
– Este a Kodályban voltunk.
– És milyen volt? – kérdezik majd a barátai, amire ő azt felelheti, hogy kurva kicsi a parkoló, a háromnegyed ház ellenére már nem volt benne hely tíz perccel az előadás megkezdése előtt, és kiemelten hozzáragasztaná: ott köröztünk apukám, mint a vak tyúk szemkeresés közben az udvaron.
Multifokális élvezet
A pécsi férfiú, aki ekként adná tanúbizonyságát a kultúra iránti elkötelezettségének, magáról az előadásról konokul hallgatna. Mert ugyebár az ingyen jegyekből a Rokonnőnek is jutott, aki e jeles alkalomból magára öltötte vadonatúj multifokális szemüvegét, s némi késéssel megérkezett a koncert színhelyére.
A vadonatúj multifokális szemüvegeknek megvan az a szórakoztató tulajdonságuk, hogy tulajdonosukat átvezetik árkon-bokron is akár, persze anélkül, hogy a jólöltözött tulaj ezt kívánná.
Nos, a Rokonnő nem árkot-bokrot járt, hanem egyenesen nekiindult az automatikusan nyíló üvegajtónak, amelyről kiderült, hogy nem nyílik automatikusan, sőt az is kiderült, hogy nem is ajtó – csupán az üveg szó stimmelt az előbbi bonyolult összefüggés-rendszerből.
A Rokonnő nagyot koppant, rajzfilmszerűen hozzátapadt a sima üveghez, a szóban volt multifokális brutálisan arcon nyomta, majd dühösen-görbén elhagyta az orrnyergét és a földre huppant.
A Rokonnőt az orvosi szobába kísérték, jéggel látták el, az ügyeletes orvostanhallgató pedig tanácsolta neki az ügyeletes Négyszázágyas Klinika meglátogatását.
Megszólal a mélyhegedű
Az első mélyhegedű-szólam talán éppen akkor hagyta el a megfeszült húrokat, amelynek hatására hősünk, a pécsi férfiú borzongást érzett, imádójaként a mély hangoknak ezt természetesnek is vehetjük.
– Gyönyörűek a mélyek! – súgta a férfi a mellette ülő asszonynak, aki nem tudott figyelni az előadás első hangjaira, még mindig a Rokonnő késésén borongott, hol a fenébe lehet ez a nő, hol a fenébe lehet?!
Ezekben a pillanatokban a Rokonnő arca, a jeges kezelés ellenére, kékre-zöldre váltott az orvosi szobában, ahol nem taxit kért az ügyeletes intézmény felkeresése céljából, hanem a rokonférfi istápolását követelte finoman, felmutatva jegyét, hogy ennek közvetlen közelében lelhetik hősünket, a pécsi férfit, a rokont.
Klinikai tünetek
A Klinika előtt kemény rokoni szóváltás zajlott le a férfiú és a Rokonnő között:
– Köszönöm, hogy elhoztál, innen már boldogulok!
– Csak nem gondolod, hogy beengedlek egyedül? Akarsz egy monoklit a másik szemed alá is?
Ekkor egy szőke nő loholt el mellettük, sietve fordult be a klinikára.
A férfi felkísérte a Rokonnőt az emeletre. Ahogy beléptek a Szemészeti Osztály feliratú birodalomba, az iménti szőke nő, immár fehér köpenyben, érdeklődve nézett rájuk. A Rokonnő előadta, hogy ő meg a multifokális meg véletlenül nem nyílt a nem is ajtó.
A szőke doktornő elhűlve látta, hogy ez a brutális állat, aki lent még további monoklikkal fenyegette ezt a kedvesen kékülő-zöldülő nőtársát, szóval ez a brutális állat itt vigyorog, játssza az eszét, mint egy rendes ember, mint aki a légynek sem tud ártani.
– Várjanak! – mordult a Rokonnőre és a férfiúra, történetünk szimpatikus hősére, majd belépett a rendelőbe és telefonon kihívta a rendőrséget.
Na még egy kis kultúra, még egy kis Pécs:
