Személyes

Személyes élmények, személyes történelem.

A fogorvoslás századai

Szerző:
Fogorvos beavatkozásra készül

Van abban valami ijesztő, ha fogorvost említek, ugye? Az ember a szó hallatán – fogorvos -, ahelyett, hogy pavlovi reflextől vezérelve kinyitná a száját, éppen ellenkezőleg cselekszik, azaz becsukja azt, sőt még a kezét is a kommunikációs szerve elé kapja. A szó hallatán összébb is húzzuk magunkat és még hideg is szaladozik a hátunkon…

Ilyenkor régi szép emlékek élednek az idősebbekben, a múlt század fogorvosi eljárásmódjai kattannak be, kedves kis idegölések, gyökértömések, egyeseknél a kihúzott bölcsességfog friss sebének másnapi gennymentesítő kaparása, megint másoknál a gyökérvésés meghitt hangjai.

A fogorvosi paradoxon

De hagyjuk is a régi időket. A régmúltban a fogorvoslás igen egyszerűen működött, csupán a kovácsot kellett felkeresni, akinek munkaköri kötelességei közé tartozott a fájó fogak fogóval történő eltávolítása.
És hagyjuk a múlt századot is, amely képtelen volt megoldani fogaink épségének megőrzését, s alkalmatlannak bizonyult a fájdalommentesítés megoldására is. Az orvosi paradoxon szerint a fogorvosi kezelés legfájdalmasabb része a fájdalomcsillapítás, azaz a fehér köpenyes hölgy vagy úr azon cselekménye, amikor is az injenkciós tűt beleerőlteti a kemény fogínybe és az érzéstelenítő folyadékot azon keresztül nyomja be nekünk.

De tényleg hagyjuk e kedves emlékeket, s térjünk át a huszonegyedik század megnyugtató közegébe. Fájdalommentes műtétre voltam hivatalos a héten , amidőn is egy beteg felső állkapcsába három titániumból készült pöcköt csavaroztak be a hiányzó foggyökerek pótlására.
A régi hidak levágásával, egy gyulladásos fog eltávolításával együtt sem tartott két óránál tovább az ambuláns műtét, amely egyébként hibamentesen megtörtént, egyetlen szeplőnyi problémával: ez a beteg én voltam. Ezt leszámítva sima, szinte vértelen, rutinszerű eljárás volt az egész.

Szájsebészeti műtét és fogorvos

Magáról a műtétről nem sokat mondanék, hivatalos álláspontom szerint: van nekem szívem blogom olvasóit illetően, kíméletes fogalmazással óvom őket, lásd mint fentebb végig.
Nem hivatalosan viszont végig csukva tartottam a szemem, pedig bloggerként azt mindig nyitva szoktam tartani! (Mentségemre és a legszelídebb népiességgel kifejezve: nagyon be voltam rosálva.)

Így tehát csupán annyit mondhatok, hogy a fogorvosi fájdalomcsillapítás jól sikerült (a paradoxon persze még mindig fennáll), s az ember két óra egyszerű szájtátás alatt is igen sokat tud izzadni.
Egyszer valahogy kipillantottam a szemem vékony résén át, tisztára olyan volt mint a filmekben, szájmaszkos emberek néztek az arcomba, mögülük pedig erős fény hasított a fejembe. Mivel ezt kellemetlennek tartottam, a rést a szememen pillailag megszüntettem.

Szóval most van bennem titánium rendesen – tehát titán lettem, és kész!

A jövő fogorvoslása a mesterséges intelligencia korában

A mesterséges intelligencia (MI) számos területen hozhat változásokat a fogászatban is. Néhány fontos terület, ahol az MI potenciálisan pozitív hatást gyakorolhat a fogászatban:

  1. Diagnózis és képalkotás: Az MI segíthet a röntgenfelvételek és egyéb képalkotó vizsgálatok elemzésében, gyorsabb és pontosabb diagnózisokkal szolgálva.
  2. Terápia tervezése: Az MI segíthet a személyre szabott terápia tervezésében. A páciens specifikus adatai alapján javasolhat kezelési lehetőségeket, figyelembe véve az egyén sajátos igényeit és kockázatait.
  3. Pácienskezelés és terápia monitorozás: Az MI alkalmazható a páciensek kezelési folyamatának nyomon követésére és értékelésére. Ez javíthatja a kezelés hatékonyságát és segíthet az esetleges komplikációk korai felismerésében.
  4. Intelligens rendszerek a klinikai gyakorlatban: Az MI segíthet a fogorvosoknak és fogorvosi asszisztenseknek a napi munkájukban, például azáltal, hogy automatizálja az adminisztratív feladatokat, segít a dokumentációban vagy éppen a páciensinformációk kezelésében.
  5. Páciensközpontú alkalmazások: Az MI alapú alkalmazások segíthetik a pácienseket a megfelelő szájhigiéniai gyakorlatok betartásában, például emlékeztetők vagy interaktív oktatóprogramok révén.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az MI alkalmazása a fogászatban számos kihívást is felvet, például az adatvédelem, az etikai kérdések és a pontosított szabályozásokat illetően. Emellett az MI csak támogató szerepet játszik, és nem helyettesíti a szakemberek szakértelmét és személyes értékelését. Az MI fejlődése továbbra is figyelemre méltó lehetőségeket teremthet a fogászatban és az egészségügyi ágazatban is.

További ismeretek:

Spiró hokedlije

Szerző:

A pénz lehet átok is?

Derekas helytállásnak is mondhatjuk, ha az én derekammal másfél órát ülünk egy hokedlin, hallgatva egy bányásztelep szegényes konyhájában két szegénységbe penészlett, fáradt, középkorú ember lamentálását.
A Spiró darab a tegnapi rádió hírekkel kezdődött, gondolom, a rendező így akarta teljesen frissé, echte maivá tenni az előadást.

A hírekben, mintha a  rádió hírszerkesztője is Spirót akarná támogatni a mondandója kiteljesítésében, nagydarab pénzekről esett szó, Zuchslag sokmilliós adótartozásáról, amelyről ma még Lucifer is megemlékezett a blogjában, jelezve, hogy az adótitok megsértésének esete forog fenn, vagyis ebben az országban már semmi sem számít.
Mondhatja most a kedves olvasó, hogy a fészkes fenébe jön a tegnapi előadáshoz egy mai blogbejegyzés, de én kinevetem a kedves olvasót, hiszen a derekam tegnap éppen úgy fájt a hokedlin, mint ma a számítógépem előtt és ez a derékfájás nagyon is összeköti az események szálait.

Sőt, az idők múlását is a derekam fájása  (vagyis a Spiró darab fogyasztása) előtti boldog időkre és a hokedlizést követő fájdalmas órákra oszthatom.

Beszéljünk kicsit a pénz és a boldogság kapcsolatáról

Még a kőkemény faalkalmatosság gyötrése előtt került szemem elé a NOL cikke Perverz kapitalizmus címmel, melyben  Zsolnai László közgazdászprofesszor egyebek mellett a pénz és a boldogság közötti összefüggést eképpen taglalja a kérdező újságírónak:

„- Drámai erejű vizsgálatok bizonyítják, hogy a jelenlegi pusztító fogyasztás nem hozza el a remélt megelégedettséget. A boldogság közgazdaságtana – van ilyen – több tízezres mintán vizsgálta a kérdést. Kiderült: a pénz boldogít, de csak egy határig.
– Hol az a határ?
– Úgy 10-15 ezer dolláros egyfőre jutó GDP-nél.
– Vagyis körülbelül Magyarország jelenlegi szintjén.
– Pontosan. Amit ha megtripláznánk, ott tartanánk, ahol az USA, de nem válnánk elégedettebbé…”

A Spiró darab hősei még messze nem voltak a 10-15 ezer dolláros határ közelében sem, ebből adódóan szabályos szenvedésként élték meg a lottó ötöst, amely 605 millió forintos nyereményt hozott volna kopott életterükbe, a cselekmény színterére, vagyis a konyhára.
Azért csak volna, mert inkább elégették a kínlódást-félelmet-szorongást okozó szelvényt, mintsem, hogy állandó nyűglődést, konfliktust teremtsen az számukra.

Spiró írói felmérése

Vagyis Spiró elvégzett egy íróra szabott felmérést, amelyben azt vizsgálta, hogy van-e olyan mélysége a szegénységnek, amelyen már a pénz sem segít, vagyis nem is boldogít.

A darab tulajdonképpen ennek a „felmérésnek” az eredményét ismertette, s a közönség hol kacagott, hol könnyezett, hol mérgelődött, hol pedig magára ismert a konyhában szétszórtan elhelyezett hokedliken.

Magyar hokedlin ülni manapság meglehetősen nehéz, Spiró hokedlijén meg pláne – még másnap is rendesen hasogatja az ember derekát.

***

Az élmény a Pécsi Harmadik Színház (Prah című darabjának) előadásán ért.

Kapcsolódó írások. Színházban voltam már máskor is:

Színházban voltam – Grace és Glória megterhelve Aristoval

Fogtechnikától a keresőoptimalizálásig

Szerző:

Ma egy fogtechnikai laborban kezdtem a napom, itt most nem részletezendő okból. Legyen elég annyi, hogy megjelenésem esztétikai elviselhetősége érdekében nagyon muszáj volt az ottani kezdés. (Miközben a számítógépem meghitt árnyékában keresőoptimalizálás lett volna a feladatom.)
„A fogtechnikus” fogalmát mindannyian ismerjük, ő az, akit személyesen nem ismerünk, de rengeteget hallunk róla, ő az, akinek a gyorsaságán oly sok minden múlik, ő az, aki miatt – legalábbis a fogorvosok szerint – annyira drágák a fogtechnikai készítmények…

Aki fogtechnikust még sohasem látott, mint a mai napig én sem, az valamilyen morcos, rosszindulatú pasast képzel maga elé, akivel nyilván nehéz lesz szót érteni, ráadásul lassan fogja elvégezni a munkát és a pénztárcánkban is két marékkal fog turkálni!

Ehhez képest egy aranyos, kedves és csinos lány fogadott, aki egy „fogas” kérdésemre válaszolva kinyílt és beavatott a titokba is: a fogtechnika lényege három dolog – a nyomás, a hő és az idő. Nagy kedvvel beszélt a munkájáról, csillogó szemekkel öntve ölembe a szót – szinte sajnálom, hogy fél óra alatt végzett  az általam vitt darabon a teendőjével, s hogy nincs honlapja, amit optimalizálhatnék.

A munka szeretete persze olyanoknál is előfordul, akiknek honlapja van 🙂
Itt vannak mindjárt az esküvői fotósok, akiknek a kreativitásához aligha férhet kétség, hiszen van, aki NÁSZRIPORTER néven fut, van, aki SZEMTANÚ foglalkozást jelöl meg, és az egész szakmai hercehurcát az OLTÁRI PILLANATOK elnevezéssel futtatja!

Az esküvői fotósok szervezete is kitesz magáért, PILLANA(R)T néven „közösködnek” egy honlapon.

A honlap neve nem feltétlenül barátja a keresőoptimalizálónak

Lám, a játékos kreativitás is hordozhatja egy szakma szeretetét. Tükre annak!
Persze a honlap optimalizálás és az elnevezés egyedi volta nem feltétlenül barátok. Például a domain szintjén a nászriporter megnevezés nem sokat segít az esküvői fotós tágabb kategóriában a keresőbarát cím elnyeréséhez.

***

És az alapok:

Százéves marketing, háborúba megy a nagyapám

Szerző:

A marketing örök

Nagyapám katona ruhában

1914-et írunk, a tőke marokra fogja nagyapámat is, kiragadja a zalai dombok közül és odadobja Európa hadszínterére ágyútölteléknek. Nem tudom, hitt-e nagyapám az őszi hazatérésben. Úgy szólt a marketing – mire lehullanak a levelek hazajönnek a bakák.
Hitt vagy nem hitt benne, mindenesetre búcsúzásként bement Nagy-Kanizsán a Csengeri-utcza 1. sz. alatt Vértes Antal fényfestő műhelyébe, hogy a mellékelt, ott készült kép legalább megmaradjon róla.

Persze, egy szakmai blogban nem a kamera előtt büszkén feszítő nagyapámról s nem is a magyar bakák feláldozásáról beszélnék, hanem a marketingről, amely a négy év híján százéves fotón megmutatja magát.

Levinson, a gerillamarketing atyja csettintene a megoldások láttán

A 16 x 10,8 cm-es kép előlapján nem csak az amúgy bizonyára vékony fotó látható, – esztétikus keretet is hagyva a legömbölyített, soft line kartonon, melyre felragasztották -, hanem azon az előlapon bizony ott van a fényfestő műhely beazonosítását szolgáló logo, a tulajdonos nevét megörökítő díszes felirat és az elérhetőség is (utca, házszám).
A hátlapon a fényfestő műhelyének sajátos pozicionálása ragadhatja meg figyelmünket:
„Felvételek borult időben is villany világítás mellett.”

Ez a szöveg azért zseniális, mert egyedi jellemzőt visz a fotográfus tevékenységébe, a kor élvonalán történő munkálkodását bizonyítva. De a marketing-szemlélet itt még nem ér véget, dőlt betűkkel az aduász: „Utánrendelések évek mulva is eszközöltetnek.”

Lám-lám, a kedves megrendelő nincs kiszolgáltatva az idő múlásának, ha elvész vagy megkopik a fénykép, bármikor kérhet belőle újat, fényeset.

Nagyapa fotójának hátlapján: Vértes Antal fényképészet
Nagyapa fényképének hátlapja

Kissé zavar ugyan, hogy nagyapám fotóján nincs kitöltve az utánrendelési szám…
Talán a bakák fényképein nem fáradt vele Vértes Antal fotográfus úr, tudhatta talán, hová is mennek a zalai fiúk…

Bécsben tovább élnek a családi vállalkozások?

A hátlapon, legalul LEOP LOEBENSTEIN WIEN felirat is látható (nekem nagyító kellett hozzá), s a neten bizony még mindig nyoma van a bécsi manufaktúrának, ahol a nyomat készülhetett.
Nagykanizsán bezzeg – hiába a kutakodó szem -, már semmi sem emlékeztet az internet tanúsága szerint a Vértes fotóra. Persze azért nem maradnak korszerű fényképészműhely nélkül a zalaiak – pl. FUJI Fotó Centrumot tüstént találunk…

Tanulságok

Bizony, hogy vannak tanulságai a régi idők megoldásainak! A szolgáltatásmarketing tárgykörébe nyugodtan beemelhetjük például az ismételhető képrendelés lehetőségét. A hátoldali marketing tényleg gerillamarketingre hajaz.

Még marketing, még történelem:

Fojtik-Veres: A nagy túlélő. Időutazás a marketingben

Válasz Thomas Csizmadia gerillamarketing kérdéseire

Apám milliói

Őskeresés, személyes történelem

Kínai szomszéd – a szomszédolás gyönyöreiből

Szerző:

Szomszéd a másfelesből

A csőtörést, a dugulást, az egyéb vizes problémákat a mi tízemeletesünk földszintjén egy csöpögő, esetleg ömlő hely jelzi a postaládák előtti placc plafonján. Az imént jövünk haza az asszonnyal, s mit tesz isten, a leveles felé mentünkben tócsába lépünk.
Nabasszus, a múltkor is a mellettünk, a szintünkön lévő kis másfelesben volt a dugulás, biztos megint onnan iramlik valami a probléma-jelző csatornába. Mi a fenét csinálhat a kínai szomszéd?

– Szólj be nekik, nézzék meg a csapokat! – mondja az asszony, s a parancs kiadása után, amíg én kopogok, máris elnyeli az ajtónk.
A második kopogásomra valami halvány nesz sündörög ki a szomszéd lakásból, amit most újítottak fel a „befektetési szándékkal” vásárló tulajdonosok, s mi csak annyit tudunk, hogy máris kiadták. Hogy kinek-minek, nem tudom.
Újra kopogok.
Kapirgálás az ajtón – fogadni mernék, álmos egyetemista lesz, még nincs abban az állapotban, hogy a kulccsal a kulcslyukba találjon, vagy nő van nála, s azt gondolja, a tulaj jött és időt hagy a csajnak a felöltözésre.

A szomszédnak ázsiai arca van és nem tud magyarul

Ám nincs alkalmam a további lehetőségek végiggondolására, mert nyílik az ajtó, s mögötte feltűnik egy ázsiai srác arca, kínaira tippelek, bár nem vagyok egy neves Ázsia szakértő.
– Hello! – mondom, mire ő ugyanígy.
–  A szomszéd vagyok – bökök az ajtónk felé.
– Áááá – feleli a srác, jól megbámulva az ajtónk, majd kérdőn rám emeli a tekintetét.
Ebből én arra a következtetésre jutok, hogy az új szomszéd nem ért magyarul. Ha értene, már valami olyasmit magyarázna, hogy két jó szomszédnál nincs is jobb, igyunk egy kis rizspálinkát vagy valami. De ezt az áááá-t kapom a kínaiak nemzeti itala helyett.

Én sem tudok kínaiul – vagyis mandarin nyelven

De még ennél is nagyobb a baj, mert se a kínai, se az angol szókincsem nem teszi lehetővé, hogy most szépen elmagyarázzam, valami gond van a vízzel, mert nálunk akkor csöpög odalent, ha dugulás vagy csőtörés vagy csapcsöpögés van, ezért jó volna, ha megnézné a csapokat, és feltúrná a fürdőszobát meg a WC-t is, víz után kutatva, mint hajdan a magyar mérnökök Mongóliában. Egyszerűsítenem kell, egyszerűsítenem. Tehát így fordulok hozzá:
– Water pötty, pötty!

A kínai emberen látom, átsuhan az ábrázatán valami halvány kétely, amely a szomszéd értelmi képességére vonatkozik, amikor a lakást kivette nem mondták neki, hogy a helyiek  gyógykezeltjei is itt kapnak szállást, közvetlenül mellette, talán most ő is kívánja már a rizspálinkát, kétszeres adagban, eltérve a szokásos mennyiségtől. Aztán mentő ötlete támad:
– Money? – néz az arcomba, s nyilván azt gondolja, hogy vízdíjat szedek, meg esetleg a pötty-pötty árát.
– Áááá – felelem mosolyogva, a tőle tanult elnyújtott formulával, mert azért én könnyen tanulom ám a kínait.
Aztán ráeresztek még egy hello-t, intek is barátságosan, hiszen ki tudja, meddig leszünk szomszédok. A vízvezetékkel meg törődjön inkább a közös képviselő…

*****
Még a témában:

A villanyszerelő Csurkát idézte

Lenin botja avagy a horgászbüfé egy centrális hely

Szerző:
Horgász a botjával - de nem ez a Lenin botja :-)
Horgász a botjával – de nem ez a Lenin botja 🙂

Mindig csak a marketing

Borzasztó dolog ám, ha az ember folyton-folyvást marketingben gondolkozik, az élet minden pillanatában reklámon töri a fejét és online marketing kategóriákba gyömöszöli a valóságot!
Tegnap például az abaligeti tónál mutattam a halak urának – na jó, legyen tógazda az elnevezése – a régi Silstar botomat, jelezvén, szeretném eladni, mert nekem ez már súlyos teher horgászat közben, elvégre nem Toldi Miklósnak hívnak.

– Négy méter hosszú – húztam ki a teleszkópos szerkezetet, ennek van ám ereje, elbír akármekkora dobósúlyt is!
– Az a baj – lökte felém a szót a halak ura, hogy ilyen bottal én még nem láttam itt senkit se horgászni, de szerintem egész Baranyában nem lesz olyan tó, amely körül valaki ilyesmivel hadonászna!

A horgász közösség bölcsessége lassan utat tör

Körös-körül, a tó büféjének habzó italát szürcsölő sporttársak lelkesen bólogattak szavai hallatán.
– Igaz, régi bot ez, na, de mennyit lehetne kérni érte!? – kérdeztem. Ötezret?
– Nincs ember, aki ennyiért megvenné – ingatta a fejét a tó birtokosa.
– Legyen három? – vittem lejjebb az árat a feltételezett kereslet irányába. (Elvégre a ROI meghatározó tényező kell, hogy legyen, éljen a gazdaságosság!)
– Talán annyi! – hirdette a felelet.

A tó népe lelkesen bólogatott, a horgásztó vízét selymes szelecske borzolta fel, a vadkacsák felénk fordították úszásuk irányát és a békák is egyetértően rábrekegtek az árra.

És ekkor beindult bennem a marketinges 🙂
– Na, jó, akkor legyen kettőezer kilencszáz és nevezzük Lenin botjának!

Lesz-e ez a készség Lenin botja?

Ekkor megremegtek a sört tartó kezek, a tekintetek szúrósan rám szegeződtek, majd mélyen elgondolkoztak a sporttársak a hallottakon.
– Nevezzük inkább Kádár botjának! – javasolta valaki.
Gondolatnyi szünet után arra jutottam – és ezt a véleményemet meg is osztottam a keresztszülőkké előlépett horgász barátaimmal, akik most a spontán brainstorming keretében a közösségi marketing szereplőivé váltak -, hogy Kádár János jelenleg még eléggé megosztó személyiség, nem illene az ilyesmi az én botomhoz. Ugyanis az élő politika csökkentené az eladhatóságát!

– Maradjunk Leninnél, meg annál a szövegnél, hogy a Genfi-tó partján ezzel horgászott! – javasoltam.
És a többség bólintott!
***
Horgászat témában ajánlom még:

És egy kis marketing:

A bizalomépítés módszerei egy fordítóiroda példáján

Rádió – amikor még mikrofon volt a kezemben

Szerző:
Régi rádió
Amikor még rendesen szólt a rádió

„Mintha egy ellenvilágból hallottam volna híreket, ahol minden jó és szép, egy megvalósult Örkény novellát, midőn a magyarni a világ nyelvében valami jót jelent.” – írja Balogh Robert mai facebook bejegyzésében.
És ezzel beindította bennem az emlékezést. Arról az időről, amikor még szólt rendesen a rádió.
A magyar rádiózás tele van egészen meglepő fordulatokkal, s nem is tudom, örüljek-e vagy bosszankodjam azon, hogy itt a végeken sikerült átélnem – bár mellékszereplőként – néhány pillanatát.

Felfedeztek rádiós jegyzetíróként

A nyolcvanas évek végén A Carden jelenség címmel  írtam egy jegyzetet, amit megmutattam egykori főiskolás osztálytársamnak, Kovács Attilának, aki zenei szerkesztőként adta a ritmust az akkori Pécsi Rádióban. Attila magához vette a géppel írt papírt és odaadta Balogh Zolinak, aki a stúdió főszerkesztő helyettese volt. Ő elolvasta és behívott a rádióba, mondjam már bele a mikrofonba, amit írtam – s ezzel, mint jegyzetíró, fel lettem fedezve a magyar rádiózás, vagyis a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiója számára 🙂

Szól a rádió

Írtam és mondtam a magamét, bemerészkedtem más rádiós műfajokba is, két év alatt mintegy hetvenszer hallhatták a Pécsi Rádió hallgatói a felkonfokban, hogy „jegyzetírónk következik”, vagy „hallgassák meg külső munkatársunk riportját”.
Akkortájt a Dunántúli Naplóban és másutt is jelentek meg írásaim.

Egyszer többek összefogásával, a hajléktalanokat segítendő, a rádiós jegyzeteimből és különféle lapokban megjelent rövidebb társadalmi-politikai tartalmú írásaimból a hajléktalanok akkori szervezete kiadott egy kis füzetet.
A füzetecske a Rendszerváltás jegyzetekben címet viselte, a hátlapján az állt, hogy 29 ,- Ft; A kiadvány megvásárlásával a Pécs-Baranyai Munkanélküliek Érdekvédelmi Egyesületét támogatja. Majd még apró betűkkel: Molnár és Társa Kapospula.

Nem mindenkinek tetszett a média tartalom

A Dunántúli Napló 1991 kora nyarán hírt is adott a kiadványról, megemlítve, hogy abban főként a Pécsi Rádióban elhangzott jegyzeteim kaptak helyet, ahol külső munkatársként koptatom a mikrofont.

Legnagyobb meglepetésemre néhány nap múlva a Pécsi Rádió, ugyancsak a Dunántúli Naplóban helyreigazítást tetetett közzé, közölve az akkor még százezres olvasótáborral, hogy Bognár László nem külső munkatársa a Pécsi Rádiónak!

Magyarán a rádió elhatárolódott saját magától.

Örkénynek nyilván arcizma sem rezdült volna, nekem viszont rezdült.

Az MR után lett másik

Próbáltam utána járni a dolognak, a rádió főszerkesztője nem fogadott, így Pauska Zsolthoz fordultam, aki akkor a MÚOSZ helyi szervezetének valamilyen tisztségviselője volt.
Zsolt igyekezett becsülettel tájékozódni, összehozott egy beszélgetést a Pécsi Rádió főszerkesztőjével.
A nagyszerű férfiú olyan alkut ajánlott, hogy néhány hétig ne menjek a rádióba, de aztán visszamehetek, ha nem ragaszkodom a balhéhoz, mert ő nem járatja le a rádiót azzal, hogy a Dunántúli Naplóban helyreigazíttatja a helyreigazítást.
Ezt az alkut én nem fogadtam el, így ért véget a kapcsolatom a Magyar Rádióval.

Még egy rádiós emlék:

Dráva Rádió: vissza a városba!

Más személyes élményeimből:

Bognár László

Századelő, logarléc – mikor lesz a csodák éve?

Szerző:
Logarléc
Logarléc: a jövőt nem mutatta jól

Elszámolunk vagy leszámolunk a logarléc tudással

Karl Erik Rosengren Kommunikáció c. könyvét olvasom, meg-megállva, nyikorgó gondolatokkal haladnék vele a padlásra – de meglehet, már későn.
Itt van teszem azt az a megjegyzése, mely szerint milyen nagyszerű találmányok segítették elő a tizenkilencedik században az emberi kommunikáció fejlődését. Megemlíti a számológépet is, amelynek versenytársai is akadtak, a ma már korszerűtlennek számító logarléc és az abakusz is.

Logarléc, abakusz az emlékeinkben

Itt azonnal megálltam, rohantam a asszony szoknyájához, hogy neked is volt logarléced annak idején? Mert nekem nagyon szép, mondhatnám mérnöki drágaságú logarlécet vett az anyám, hogy nagy ember lehessek, ne olyan sanyarú sorsú, mint amilyen…

– Golyós számológépem is volt – felelte az asszony, de nem is emlékeztem már rá, hogy abakusznak hívták.
– Most, hogy mondod, elsőben, vagy még az óvodában nekem is volt, görbe ívben lehetett a golyókat tologatni! – merengtem vele tovább…

Csodák éve: 2000

Nekünk, gyerekkorunkban volt „csodák éve” is! Senki nem nevezte így, csak ha hivatkozott valaki a jövőre, akkor azt mindenki a kétezredik évhez kötötte, amikorra már az emberiség minden globális problémát megold, megjárja a Holdat-Marsot, világbéke lesz és képtelefon, sőt le lesz rakva a hogyishívjáknak az örök megbonthatatlan micsodája is, talán  alapja, ha jól emlékszem.

Sajnálom is kicsit a mostani ifjú nemzedéket, nekik nincs „csodák éve”, szinte már minden fel van találva előlük, talán csak a rák tartja magát még valahogy – anyámat is az vitte el, éppen kétezerben.

Tévedtem: van új csoda, a neve mesterséges intelligencia (MI)

A mesterséges intelligencia (MI) fejlődéstörténete az 1950-es években kezdődött, amikor az első MI programokat írták meg. Az első MI alkalmazások általában játékokhoz és szimulációkhoz kapcsolódtak, mint például az első sakkjáték programok.

Az 1960-as években a MI kutatások olyan területekre terjedtek ki, mint a logikai és az adatbányászati ​​rendszerek, az idegrendszer modellezése, a beszédfelismerés és a szövegértés. Azonban a korai MI alkalmazások nagyon korlátozottak voltak, és csak nagyon specifikus problémákat tudtak megoldani.

Az 1970-es években és 1980-as években a MI kutatások új lendületet kaptak az új számítógépes technológiák és a nagyobb adatkapacitások fejlődése miatt. Ebben az időszakban jelentek meg az első gépi tanulás és neurális hálózatok, amelyek lehetővé tették a MI rendszerek hatékonyabb működését. Az 1980-as évek végén és a 1990-es évek elején az MI kutatások fókusza az asztali számítógépek és a PC-k irányába tolódott el, ami újabb lehetőségeket nyitott az MI alkalmazások fejlesztésére.

Az 2000-es években a nagy adatkészletek és a nagyobb számítási kapacitások lehetővé tették az MI rendszerek számára, hogy az emberi teljesítményt meghaladó teljesítményt nyújtsanak bizonyos feladatokban, például a képfelismerés, a hangfelismerés, a természetes nyelvfeldolgozás és a gépi fordítás területén.

A 2010-es években az MI kutatások fókusza az úgynevezett „mély tanulásra” tolódott el, amely a neurális hálózatok továbbfejlesztett változata, amelyek még hatékonyabbak a nagy adatkészletek feldolgozásában és a komplex feladatok megoldásában.

Manapság az MI rendszerek széles körben alkalmaznak számos területen, mint például az autonóm járművek, az egészségügy, a pénzügy, az ügyfélkapcsolat-kezelés, az értékesítés és az ipar. Az MI fejlődése azonban folyamatos, és továbbra is fontos kihívást jelent a kutatás számára.

A fantasztikusan sikeres ChatGPT milyen rendszerre-módszerre épült fel?

A ChatGPT egy nagy nyelvi model, amely a GPT (Generative Pre-trained Transformer) architektúrára épül. A GPT egy mesterséges intelligencia rendszer, amelyet a OpenAI fejlesztett ki és amely az előtanításra (pre-training) és finomhangolásra (fine-tuning) alapul.

Az előtanítás során a GPT rendszer nagy mennyiségű szöveges adathalmazt használ a modell megalkotásához. Az előtanítás célja, hogy a rendszer „megértse” a nyelv szerkezetét és jelentését, így képes lesz magas szintű nyelvi feldolgozásra, például szöveggenerálásra és szövegértésre.

A finomhangolás során a GPT modellt további adathalmazokkal és feladatokkal látják el, amelyekre az adott alkalmazásnál pontosabb és hatékonyabb megoldásra van szükség. Az ilyen finomhangolási eljárások lehetővé teszik a modell számára, hogy alkalmazkodjon az adott feladathoz és pontosabb eredményeket érjen el.

A ChatGPT modell konkrétan a GPT-3.5 verzióra épül, amely a GPT-3 modell továbbfejlesztett változata. A ChatGPT-et további finomhangolásokkal és adaptációkkal látták el azáltal, hogy számos nyelven tanították meg, és különböző alkalmazásokhoz finomhangolták. Ennek eredményeként a ChatGPT rendkívül sokoldalú és nagyon hatékony a szöveggenerálás, beszédfelismerés, fordítás, kérdés-válasz és más nyelvi feladatokban.

***

Érinti témánkat:

Bognár László

Őskeresés, személyes történelem

Szerző:

Családi história

Személyes történelem: sírok a mánfai temetőben
A mánfai temetőben

Klára lányom a vállára vette a család történetét, levéltárakban kutakodik, régi anyakönyvekből kaparja ki a múltból azt, ami még nagy nehezen kikaparható.
Persze nem csak egyszemélyes program ez, „riportokra” bírja a hozzátartozóit és kirándulásokat teszünk elhagyatott temetők megdőlt keresztjei alatt, kullancsokat és tapasztalatokat szerezve az idők múlásáról. Ilyen a személyes történelem kutatása.

Akár úgy is mondhatnám: összeköti a korábban elszakadt, elrongyolódott rokoni szálakat nem csak élők és holtak, hanem az élők között is!
Talán ebben van a legnagyobb jelentősége a közös őskutatásnak…

Száraz kórság, nedves kórság

Persze számos érdekesség is előbukkan. Mánfán, az egykori Pécsbudafa nevű községben a temető már nem használt, elvadult parcellájában a feliratok már rég elporladtak a homokköveken, de két-három síron mégiscsak olvasható a felirat.
Így találtunk rá az 1891-ben, 44 éves korában elhunyt egyik ősünk kőkeresztjére, aki uradalmi erdőkerülő volt.
Klári kinyomozta, hogy a halál oka – az orvostudomány akkori állása szerint – száraz kórság volt.

A mánfai temetőben a sír az egyik ősömé
A mánfai temető elhagyott parcellájában dédapám sírja

Ahogy nézegettük a korabeli listát, úgy tapasztaltuk, hogy az emberek vagy mindjárt születésük után, csecsemőként meghaltak, vagy pedig a száraz-, esetleg a nedves kórság vitte őket el. Na jó, néhányan aggkori végelgyengülésben szenderedtek el.

Munka, munka, korai halál

Amúgy, ahogy az egy rendes családnál ildomos is, őseinket a munka, a fájdalom, a bűn és az érdem is jellemezte.
Van, akinek a sírját hiába is keresnénk, az akkori idők szokása szerint valahol a temető árkában kaparták el. Másnak viszont, mint egyetemi tanárnak, szép szertartás hozhatott nyugalmat.

A mindenkori társadalom mindig is tréfás kedvében volt. Nem múlóan ég emlékezetemben annak a rokonnak a sorsa, aki a múlt század elején „kitántorgott” Amerikába, évtizedek munkájával ott módos emberré vált. Majd hazajött, földet vett – valóságos birtokot – és jószágot nevelt.
Aztán az egész hóbelevancot erőnek erejével a közösbe vitték.
Hja, a mezőgazdaság „szocialista átszervezése” így alakult. Igaz, másokat meg az a korszak a hat elemi szintjéről felemelt…

Honnan jöttünk?

A térképen bejárja ujjunk ismert őseink útjait: Felvidék, Erdély, az Alföld laposa, Zala dombjai (közben gyerekkori ízek-illatok: a noa szőlőé, a nagy szemű sült zalai gesztenye ugrándozása a tenyeremben) – és kérdések sora, vajon honnan jöhetett a Kárpátok bércei közé dédnagyanyánk, Tanizer Rozália?

S bár Barguzinig nyilván nem megyünk el, azért Klári vezényletével folytatjuk az őskutatást. Talán így majd még jobban önmagunkra találunk?

Még egy kis (személyes) történelem:

Bognár László

A Don másképpen

Szerző:
Katonasírok. A Don kanyarban a hadsereg fele elveszett.

Katonák és munkaszolgálatosok a Don kanyarban

Olvastam, nem is úgy volt ez az egész doni história, ahogyan tudjuk. A Magyar Tudományos Akadémia egynémely professzora szerint egy jól felszerelt és kitűnően kiképzett magyar hadsereg harcolt a Don kanyarnál, nem is semmisült meg, hősiesen harcoltak a nagyszerű katonák meg a honvédség berkein belül nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő munkaszolgálatosok.

A Don és a pótminiszterelnök

Egyszer évekkel ezelőtt néztem a Hír TV-t, egy ünnepségen az Antall utáni egykori pótminiszterelnök, Boross Péter beszélt, azt mondta, a Donnál elesett bakák nagyszerűen, a kor színvonalán voltak felszerelve.
Majd az akkori – ma szombathelyi képviselő Hende Csaba – hadügyminiszteré lett a szó, aki szerint nem volt szép dolog, hogy a munkaszolgálatosokat megfosztották a haza fegyveres védelmének lehetőségétől!

AZ ÉLETÜKTŐL FOSZTOTTÁK MEG ŐKET MINISZTER ÚR! – ezt már nem a Hír TV mondta, hanem én – pimasz, otromba gyalázat ez az egész!

Ki vezette a magyar hadakat?

Meglehet, mikorra reggel felkelek, a magyar történettudomány és hadtörténelem szerint tulajdonképpen fényes győzelmet arattunk a Donnál, a seregek élén Orbán Viktor állt, akit a Don jegén mindjárt meg is választottak Nagy Magyarország királyának.

Mindez Ungváry Krisztián vitacikkeiről jut eszembe (aki a minap a Mindszentyt dicsőítő tábornak mutatott némi történelmi támpontot) és korábban számtalan írást szentelt a második világháborús magyar részvételnek.
Nincs mire szerénynek lennünk!
Viszont Ungváry igazán sokat tesz egy, a hatalom torzításait kiigazító, valóságos történelem ismeret meghonosításáért. Ez a kiváló munka, amely említésre érdemes. A Doctus és a korszerű műveltség róla (is) szól.

A tudás hatalom, a hatalom tudása viszont torzításra képes.

***

Témánkba vág:

Két karcolat – hogy legyen egy jó helyük

Őskeresés, személyes történelem