Ugye szép a gerilla kert? – kérdeztem 2014 tavaszán. Ez a kis darabka föld egy magyar középváros, Pécs tízemeletes épülete előtt hevert „parlagon”. (Zója utca).
Illetve csak nagyon múlt időben hevert parlagon, mert gerillakertet varázsolt belőle valaki.
Ez a valaki le-leszalad a tízemeletes panelból, igazít valamennyit a kerten, hol locsolókannával lohol a piciny, zsebkendőnyi virágoskertbe, ha szomjazni látja a növényeket.
Gerilla kert – polgári szabadság
A hírek szerint egyre komolyabb tendencia a világ városaiban a gerilla kertek kialakítása.
És nem csak virágokról van szó, hanem itt-ott zöldséget is termelnek a népek. Akár a toronyházak közötti szűk mesgyén, akár a panelok kihasználatlan tetején. (És az erkélyeken növő paprikáról és paradicsomról nem is beszélek, pedig ilyesmit is látni a magyar középvárosokban, akárcsak Budapesten.)
És most 2021-ben egy másik pécsi utcában (Budai Nagy Antal) újabb gerillakert mellett vitt az utam. A bal oldalon a szokványos kép a közösségi területek állapotáról, végig az utcán, a jobb oldalon viszont egy gerillakertész ténykedésének eredménye látható.
Vajon mi áll a jelenség mögött? Vissza a gyökerekhez? Vagy csak a városlakók kipótolják a városok vezetésének lanyha észjárását, vagy a tervező mérnökök selejtes városainak randaságát, a siralmas betonrengetegek szürkeségét tompítják?
Szóval sok kérdés felmerül a gerilla kertekkel kapcsolatban. De megkeresem a választ, mert megkérdezem azt a valakit, aki a Zója utcai kertecskét varázsolta a házunk elé – a feleségemet!
A gerillamarketingről:
