Az ellenzék összefog?
Este a pécsi Trafik nevű szórakozóhelyen került sor a Kettős választás – út az Orbán rendszer megdöntéséhez elnevezésű beszélgetésre. A helyi vendéglátó mellett Bokros Lajos (MoMa), Juhász Péter (Együtt) és Majtényi László alkotmányjogász ült a mintegy 50 fős közönség elé.
Az elképzelés lényege aligha ismeretlen a közvélemény előtt. A Fideszt a saját fegyverével, az egyfordulós választással kell leváltani. Az első, rendes, menetrend szerinti választáson az összefogás erejével, minden választókörzetben (Bokros szóhasználatában a szabadságpontokon) egy közös jelöltet állítva kell a demokratikus erőknek győznie. A győzelem után rendbe kell tenni az igazságtalan választási törvényt, normális alkotmányt kell alkotni és új választást kell kiírni.
Mint látható, az elképzelés az összefogáson alapul, ez a dolgok leglényege, az alapfeltétele.
Itt most muszáj egy kis kitérőt tennem, hogy világossá tehessem a mondandóm.
A klasszikus közgazdaságtan mellett, azt nem cáfolva, ámde kiegészítve, létezik egy un. viselkedési közgazdaságtan is.
Ennek érzékletes leírását Dan Ariely, a műfaj legendás alakja a vezetés közbeni mobiltelefonálás példájával illusztrálja. A klasszikus közgazdaságtan feltételezése szerint mindenki logikusan viselkedik, racionális döntéseket hoz. Ha ez így lenne, akkor tudva, hogy a vezetés közbeni telefonálás élet- és balesetveszélyes tevékenység, senki nem hallózna volántekergetés közben. A valóságban viszont azt látjuk, hogy az emberek tömegesen telefonálnak vezetéskor is. A viselkedési közgazdász az ilyesfajta magatartásokat vizsgálja.
Viselkedési politológia
Tegnap este arra döbbentem rá, hogy a viselkedési politológiát is érdemes volna bevezetni a politológia tudományának kiegészítésére.
Tegnap este a pulpituson ülő négy férfiú – a három vendéget teljesítményük alapján nagyra tartom – egymástól részben függetlenül megemlítették, hogy nem Gyurcsány hívei. Ki ízléses távolságtartással, ki gyilkos cinizmussal, ki enyhe gúnnyal a szája sarkában.
A klasszikus politológia alapján azt gondolhatnánk, hogy akik összefogásról beszélnek, mint a győzelem alapfeltételéről, azok az ebben potenciálisan részt vállaló pártokról, csoportosulásokról, személyekről úgy beszélnek, hogy kiemelik az összefogásban betöltendő szerepük értékes és nélkülözhetetlen vonásait.
A viselkedési politológia szemszögéből viszont azt látjuk, hogy az összefogás fontosságát ecsetelő közéleti személyiségek maguk lesznek kirekesztők!
A vendégek bizonyára nem tudják, a vendéglátójuk pedig – zsigeri utálatának engedve – nem hívta fel arra a figyelmet, hogy Pécsett igen aktív a társadalmilag hasznos tevékenységekben a DK (vagyis Gyurcsány pártja). Ételosztások és ruhaneműk gyűjtése és eljuttatása a rászorulókhoz akciók esetén a szervezők és a munkát végzők között mindig ott látjuk önzetlen aktivistáikat. Lehet-e nélkülük itt eredményes ellenzéki összefogás?
***
Témánkba vág:
