A pénz lehet átok is?
Derekas helytállásnak is mondhatjuk, ha az én derekammal másfél órát ülünk egy hokedlin, hallgatva egy bányásztelep szegényes konyhájában két szegénységbe penészlett, fáradt, középkorú ember lamentálását.
A Spiró darab a tegnapi rádió hírekkel kezdődött, gondolom, a rendező így akarta teljesen frissé, echte maivá tenni az előadást.
A hírekben, mintha a rádió hírszerkesztője is Spirót akarná támogatni a mondandója kiteljesítésében, nagydarab pénzekről esett szó, Zuchslag sokmilliós adótartozásáról, amelyről ma még Lucifer is megemlékezett a blogjában, jelezve, hogy az adótitok megsértésének esete forog fenn, vagyis ebben az országban már semmi sem számít.
Mondhatja most a kedves olvasó, hogy a fészkes fenébe jön a tegnapi előadáshoz egy mai blogbejegyzés, de én kinevetem a kedves olvasót, hiszen a derekam tegnap éppen úgy fájt a hokedlin, mint ma a számítógépem előtt és ez a derékfájás nagyon is összeköti az események szálait.
Sőt, az idők múlását is a derekam fájása (vagyis a Spiró darab fogyasztása) előtti boldog időkre és a hokedlizést követő fájdalmas órákra oszthatom.
Beszéljünk kicsit a pénz és a boldogság kapcsolatáról
Még a kőkemény faalkalmatosság gyötrése előtt került szemem elé a NOL cikke Perverz kapitalizmus címmel, melyben Zsolnai László közgazdászprofesszor egyebek mellett a pénz és a boldogság közötti összefüggést eképpen taglalja a kérdező újságírónak:
„- Drámai erejű vizsgálatok bizonyítják, hogy a jelenlegi pusztító fogyasztás nem hozza el a remélt megelégedettséget. A boldogság közgazdaságtana – van ilyen – több tízezres mintán vizsgálta a kérdést. Kiderült: a pénz boldogít, de csak egy határig.
– Hol az a határ?
– Úgy 10-15 ezer dolláros egyfőre jutó GDP-nél.
– Vagyis körülbelül Magyarország jelenlegi szintjén.
– Pontosan. Amit ha megtripláznánk, ott tartanánk, ahol az USA, de nem válnánk elégedettebbé…”
A Spiró darab hősei még messze nem voltak a 10-15 ezer dolláros határ közelében sem, ebből adódóan szabályos szenvedésként élték meg a lottó ötöst, amely 605 millió forintos nyereményt hozott volna kopott életterükbe, a cselekmény színterére, vagyis a konyhára.
Azért csak volna, mert inkább elégették a kínlódást-félelmet-szorongást okozó szelvényt, mintsem, hogy állandó nyűglődést, konfliktust teremtsen az számukra.
Spiró írói felmérése
Vagyis Spiró elvégzett egy íróra szabott felmérést, amelyben azt vizsgálta, hogy van-e olyan mélysége a szegénységnek, amelyen már a pénz sem segít, vagyis nem is boldogít.
A darab tulajdonképpen ennek a „felmérésnek” az eredményét ismertette, s a közönség hol kacagott, hol könnyezett, hol mérgelődött, hol pedig magára ismert a konyhában szétszórtan elhelyezett hokedliken.
Magyar hokedlin ülni manapság meglehetősen nehéz, Spiró hokedlijén meg pláne – még másnap is rendesen hasogatja az ember derekát.
***
Az élmény a Pécsi Harmadik Színház (Prah című darabjának) előadásán ért.
Kapcsolódó írások. Színházban voltam már máskor is:
